A Nature Climat Change című lektorált tudományos folyóiratban hétfőn publikált tanulmány szerint, amelynek az elkészítésében nyolc ország tizenöt tudósa vett részt, a tengeri halak, bálnák, cápák, a szürke farkas, a gnú, a tengeri vidra, a keleti pézsmatulok, az afrikai erdei elefánt és az amerikai bölény megóvása, illetve a kihalóban lévő fajok újbóli tenyésztése révén évente 6,41 gigatonna karbont lehetne megkötni.

A szén-dioxid kibocsátását csökkentő összes többi intézkedésekkel együtt évente így a szükséges mennyiség 95 százalékát lehetne világszerte kivonni a légkörből, hogy 2100-ra elérjék az 500 gigatonnát, amivel a globális felmelegedést az ipari forradalom előttihez viszonyított 1,5 Celsius-fokos növekedés alatt lehetne tartani, összhangban a párizsi klímaegyezmény egyik célkitűzésével.

Mivel a vadállatok a világ biomasszájából eredő karbontartalom mindössze 0,3 százalékáért felelősek, rendszerint nem veszik őket figyelembe a karbonkibocsátás számításánál. Oswald Schmitz, az amerikai Yale Egyetem tanára, a tanulmány fő szerzője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy számos állatfaj jelentősen befolyásolhatná a karbonciklust, mivel jelenlétük 15-250 százalékos különbséget okozhat a növényekben és a talajban elnyelt és tárolt CO2 mennyiségében, összehasonlítva olyan körülményekkel, ahol nem élnek ezek az állatok.

Szemléletes példa erre a Kongó medencéjének erdeiben élő elefánté, amely megeszi és üríti a karbonlekötésben rendkívül hatékony növények magjait, ezzel elő is segítve a csírázásukat. Egyúttal táplálkozás közben letapossák az aljnövényzetet, amivel helyet teremtenek a nagy fáknak, amelyek a legjobban tárolják a szén-dioxidot.

Az elefántpopuláció növelése - 500 ezer és 1 millió közötti egyeddel - évente további 13 millió tonna karbon lekötését tenné lehetővé

a tudósok becslése alapján. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint az elefántok száma az elmúlt 31 évben 86 százalékkal csökkent. A kihalásuk viszont a karbonlekötés 7 százalékos - azaz összesen 3 milliárd tonnányi - csökkenésével járna egy 2019-ben készült korábbi tanulmány szerint.

Legnagyobb mértékben a halak járulnának hozzá a karbontároláshoz, évi 5,5 gigatonnával.

"Sürget a helyzet, mert éppen akkor veszítjük el számos állatfaj populációját, amikor felfedeztük, mennyire fontos szerepet játszhatnak az ökoszisztémákban a szén-dioxid megkötésében és tárolásában" - hangsúlyozta Magnus Sylvén svéd biológus, természetvédő, a tanulmány egyik szerzője, aki az állatvilág hatékonyabb védelméért száll síkra.