11 °C
Amikor idén januárban sikerült meghatározni a SARS-CoV-2 vírus génszekvenciáját, olyan hajsza indult világszerte egy hatásos oltás kifejlesztésének érdekében, amilyenre korábban soha nem volt példa. Egy átlagos oltás piacra dobásába a kutatók évek, akár egy évtized munkáját ölik bele, most viszont óriási rajtuk a nyomás.
Januártól ketyeg az a 12-18 hónapos intervallum, amelyen belül az első, valamennyire hatásos oltás megjelenésére számíthatunk. Nem tudhatjuk ugyanakkor, hogy az első oltások pontosan mire lesznek képesek a koronavírussal szemben, és arra sem, milyen hosszú időre nyújtanak majd immunitást. Épp ezért a különböző gyártók más-más hatásmechanizmussal dolgozók szerekkel kísérleteznek. A mechanizmusokról a COVID-19 Vaccine Tracker oldala nyújt összefoglalót.
Vírust tartalmazó vakcinák
Egy védőoltás elölt vagy aktív, de gyengített vírust egyaránt tartalmazhat. Az elölt vírusos oltásban bár a kórokozó nem él, a test mégis felismeri azt alapvető tulajdonságai alapján, és immunválaszt ad rá. Ez a válasz azonban nem olyan erőteljes, így az elölt kórokozós oltásokat általában ismételni kell, viszont a gyengébb immunrendszerűek is megkaphatják őket. Ilyen például az influenzaoltás.
Az élő, de gyengített vírustartalmú oltásoknál a testnek valóban meg kell küzdenie a kórokozóval, de a gyengítés miatt nem probléma ez számára. A mumpsz vagy a tuberkulózis elleni vakcina ilyen napjainkban.
A teljes vírus mellett annak egy alegységét is tartalmazhatja egy oltás. A fehérje-alegységet tartalmazó oltásoknál a vírustöredék váltja ki az immunreakciót és alakítja ki a védettséget. A hepatitis B-oltás is ezen az elven működik. A legtöbb kísérleti koronavírus-vakcina ezen módszer szerint működik.
Nukleinsav-alapú oltások
Új irányt jelentenek a vakcinafejlesztésben a DNS- vagy RNS-alapú oltások. Ezek fejlesztése valószínűleg egyszerűbb és gyorsabb, mint valamely hagyományos módszer választása, ugyanakkor egyetlen DNS- vagy RNS-alapú oltást sem engedélyeztek még humán felhasználásra. Az oltások mechanizmusa az MTA cikke szerint arra épül, hogy antigén testbe juttatása helyett arra veszik rá a szervezetet, hogy maga termelje meg. Ehhez a DNS-alapú oltásoknál a koronavírus S-nek nevezett burokfehérjéjét állítják csatarendbe: ez kapcsolja a test sejtjeihez a koronavírust. Az S fehérjét a testbe kör alakú DNS-darabokkal, úgynevezett plazmidokkal juttatják be az elképzelések szerint. Az RNS-alapú oltásoknál lipid-nanorészecskéket juttatnak a sejtbe.
Virális vektorok
Az ebola és a dengue-láz elleni oltáshoz hasonlóan egy másik vírus segítségül hívásával alakítják ki ezek a típusú oltások az immunitást. Egy gyenge, betegséget nem okozó, a testben vagy szaporodni képes, vagy arra is képtelen vírust hekkelnek meg úgy, hogy az a szervezetet a koronavírus elleni harchoz szükséges antigén termelésére vegye rá.
Vírusszerű részecskék
Az ilyen oltásokban megtalálható részecskék nagyon hasonlatosak a vírusokhoz, de nem fertőzőek, mivel nincsen meg bennük egy vírus genetikai anyaga. Nem tudnak szaporodni, ezért a gyengített vírusos oltások biztonságosabb alternatíváját jelentik: ilyen a HPV elleni oltás is.
A fent felsoroltakon kívül további típusú vakcinák is kísérleti fázisban vannak, melyek vagy nehezen kategorizálhatók, vagy még nem érhető el publikus leírásuk. Az valószínű, hogy a különféle hatásmechanizmusok közül nem egyetlen kerül majd ki nyertesen: az oltások eltérő karakterisztikája miatt különböző csoportok számára különböző oltások nyújthatnak optimális védelmet.
