A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) a héten felfedezett egy szuperföldet és egy forró földet 60, illetve 49 fényévnyi távolságban lévő naprendszerekben. Ezek az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által áprilisban útnak indított műhold első felfedezései.

A TESS két éven át tartó, mintegy 337 millió dollárba kerülő missziójának célja, hogy a csillagászok kibővítsék az exobolygók, a távoli csillagok körül keringő világok katalógusát.

A Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói bejelentették: 60 fényévnyi távolságra felfedezték a Pi Mensae c nevű szuperföldet, amely 6,3 naponta kerüli meg csillagát. Az LHS 3844 b nevű bolygó egy forró föld, amely 11 óránként tesz egy kört a csillaga körül.

A Pi Mensae c felszíne szilárd vagy vizes, mivel az ilyen bolygók összetétele vegyes - mondta Martin Spill, a NASA TESS-programjának kutatója.

A szakértők szerint a két exobolygó túl forró ahhoz, hogy élet lehessen rajta, de Sara Seager, a TESS tudományos igazgatója, az MIT munkatársa szerint még számos felfedezés várható a műholdtól.

"Várunk és meglátjuk, mi mást fedez fel a TESS. Tudjuk, hogy vannak odakint bolygók, szétszóródva az éjszakai égbolton arra várnak, hogy megtaláljuk őket" - tette hozzá.

A TESS elődje, a Kepler űrteleszkóp munkáját folytatja, amely mintegy 3700 exobolygót dokumentált az elmúlt 20 évben, és amelynek hamarosan elfogy az üzemanyaga.

A NASA arra számít, hogy több ezernyi, korábban ismeretlen világot tár fel a TESS, köztük talán több száz lesz Föld- vagy szuperföld-méretű, tehát nem nagyobb, mint a Föld méretének kétszerese.

A szakértők szerint ezeknél a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy felszínüket sziklás kőzet vagy óceán borítja, és ezeknél a legnagyobb az élet kialakulásának esélye.

A TESS az úgynevezett tranzitmódszerrel vizsgálja az egész égboltot. A fedélzetén működő detektorok a csillagok fényességét mérik, és azt az átmeneti elhalványodást keresik, ami olyankor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó éppen a csillag előtt halad át.

A nagyjából személyautó-méretű űrszonda fedélzetén négy nagy látószögű távcsövet helyeztek el. A négy távcsőbe eltérő irányú, de egymással szomszédos területekről érkezik a fény, és együtt 400-szor nagyobb területet észlelnek egyidejűleg, mint a Kepler űrszonda által eredetileg vizsgált égboltrészlet.

Az űrszonda egy olyan bolygókatalógus létrehozását teszi lehetővé, amely révén a Földön és az űrben lévő többi teleszkóp sokkal részletesebben fog tudni vizsgálni egy-egy égitestet.

A felfedezett bolygók további tanulmányozásának kulcsszereplője valószínűleg a Hubble űrteleszkóp utódjaként számon tartott James Webb űrtávcső lesz, amely a tervek szerint 2020-ban kezdi meg működését. Az infravörös tartományban érzékelő eszköz - több egyéb funkciója mellett - képes lesz az exobolygók légkörének tanulmányozására is, olyan gázok után kutatva, amelyek a földi értelemben vett élet jelenlétére utalhatnak.