Az autizmus igen sajátos állapot – közölte az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoportjának kutatója. Stefanik Krisztina hozzátette, nem betegség, pedig sokszor – tévesen – így említik.

„Ez egy veleszületett, sajátos fejlődési út. Az orvostudomány pillanatnyilag fejlődési zavarnak hívja.”

Markáns eltérések jellemzik ezt az egyébként genetikai és biológiai eredetű fejlődési zavart – tette hozzá a szakember.

„Elsősorban abban, hogyan kommunikálok más emberekkel, mennyire vagyok képes kölcsönösségre egy beszélgetésben, játékban, szabadidős tevékenységben, mennyire értem meg az emberi kapcsolatok lényegét és abban a saját szerepemet, illetve mennyire vagyok rugalmas abban, ahogy elfoglalom magam.”

Az eltérések nagyon furcsa viselkedésekben is megnyilvánulhatnak – tette hozzá Stefanik Krisztina.

A súlyosság mértékét a környezet is meghatározza.

„Az autizmus egy spektrum, már a hivatalos diagnózis szerint is így hívják: autizmus spektrumzavar. Ez azt is takarja, hogy nagyon sok tényező mentén, nagyon sokféle variációja lehet annak, amit okoz. Társulhat intellektuális képességzavarral, régi nevén: értelmi fogyatékossággal, nem beszéléssel, a kommunikáció teljes hiányával. Enyhe érintettség esetén akár jó lehet az intellektuális képesség és a nyelvhasználat is.”

Az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoportjának kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy enyhe tünetek nem feltétlenül jelentik azt, hogy enyhék is a problémák. Stefanik Krisztina hozzáfűzte, sokszínű a kép.

„Nincs olyan diagnosztikai módszer, amellyel egy beszélgetés után akár egy régóta ezzel foglalkozó szakember meg tudná állapítani az autizmust. Nagyon komoly diagnosztikus protokollon alapuló kivizsgálás után lehet biztosan állítani, hogy valakinek autizmusa van. A típusos eseteket már másfél éves kor környékén lehet diagnosztizálni. Szűrni már egyéves kor környékén is tudunk, de az még nem diagnózis.”

Kétoldalú fejlesztés

Az olyan gyereknél, akiknél a súlyos autizmus mellé jó intellektus és nyelvi képességek társulnak, gyakran későn veszik észre az autizmust – mondta a szakember. Stefanik Krisztina hozzátette, minél korábban felismerik, annál korábban kaphatnak értő segítséget és megelőzhető a ráépülő, járulékos gondok kialakulása.

A jó beavatkozás nemcsak az autizmussal élőt célozza, hanem mindenki mást is, akinek szerepe van az életében.

„Nemcsak az autizmussal élő társadalomba való beillesztését kell segíteni, hanem az a kérdés, hogy mik azok a dolgok, amiket fejleszteni, tanítani érdemes, és miket érdemes az autizmussal élő embert befogadó környezetnek, akár a társadalomnak.”

Hatalmas fejlődés érhető el az autizmussal élő ember állapotában, ha pszichológiai-pedagógiai típusú, speciális fejlesztéseket végeznek a megfelelő szakemberek, lehetőleg minél korábbi életkorban elkezdve.

„Az autizmus nem múlik el, nem tűnik el, mert ez egy sajátos idegrendszeri fejlődési kép, másként működik az idegrendszer, de jól kompenzált állapothoz juthatunk el még a súlyos esetekben is.

Pénz, paripa, fegyver kérdése.

Ha minden autizmussal élőnek lenne egy jól képzett szakembere, akivel a családja is igazán intenzíven tudna együtt dolgozni, akkor a legtöbbjüknél nagy változást lehetne elérni.”

Klasszikus orvosi beavatkozási lehetőség az autizmus kezelésére nincs – jelentette ki az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoportjának kutatója.

„Biológiai beavatkozás: gyógyszer, műtét lehetősége – pillanatnyilag – nincs.”

Az igazi iskolai vagy munkahelyi befogadás arányát tekintve rémes a helyzet – fogalmazott Stefanik Krisztina. Hozzátette azonban, hogy van néhány valóban kiváló példa Magyarországon, amelyek megmutatják, ez egyáltalán nem lehetetlen.

„A felméréseinkben azonban azt látjuk, hogy

a legtöbb, integrációban lévő autizmussal élő diák bántalmazott.

80 százalékukat éri valamilyen iskolai zaklatás, csúfolódás vagy akár fizikai bántalmazás is.”

Az olyan iskolákban, ahol évek óta alkalmazzák a jófajta befogadást, már nem éri igazán zaklatás az autizmussal élő diákokat, de még mindig a közösség perifériáján vannak – mondta a szakember.

„Lehetne velük barátságokat kötni, de ez a lépés még nem történt meg.”

Az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoportjának kutatója elmondta, hogy szeretnének készíteni egy tudásformáló programot, amely a kisiskolásokkal meg tudja érteti a másságot, ez a megértés pedig a szeretettel viszonyuláshoz szükséges.

„A valódi szeretet, a valódi befogadás mindig megértés alapú, ahhoz pedig jófajta információra van szükség.”