"Mindennek millimásodpercnyi pontossággal kell történnie, miközben képességünk az események befolyásolására egyenlő a nullával" - mondta Jorge Vago argentin mérnök, az Európai Űrügynökség (ESA) szakértője. A landolási manővert ugyanis egy számítógép irányítja, az adatoknak pedig tíz percre van szükségük ahhoz, hogy a Marsról eljussanak a Földre. Mire az irányítóközpontba megérkeznek az esetleges problémákról szóló információk, a Schiaparelli leszállóegység addigra talán már a Mars vörös homokjában fekvő űrszemétté válik.

Vago azonban magabiztos, mert a "szimulációk szerint a siker esélye csaknem 98 százalékos".

Az ExoMars expedíció az élet jelei után kutat majd a vörös bolygón, és a várakozások szerint újabb lépéssel hozza közelebb az első űrhajósok Mars-utazását.

Az ESA 1,3 milliárd eurót, az orosz partnerintézet, a Roszkoszmosz egymilliárd eurót fektetett a projektbe, amelynek második, 2018-ra tervezett szakaszát finanszírozási problémák miatt elhalasztották 2020-ra. A vörös bolygó marsjárós felfedezésének költségeit ugyanis még jóvá kell hagyatni az ESA tagállamaival. "300 millió euró a tét" - mondta Vago.

A Roszkoszmosz számára is nehéz kérdés az anyagi háttér biztosítása: a gazdasági visszaesés miatt az orosz kormány tavasszal harminc százalékkal megkurtította az űrprojekt büdzséjét. Holott az ExoMars fontos presztízskérdés Oroszország számára. A szíriai és ukrajnai harcokkal terhelt jelenlegi politikai helyzetben az olyan közös projektek, mint az ExoMars, fontos hidakat építhetnek a Nyugat és Oroszország között. Igor Komarov, a Roszkoszmosz igazgatója nemrég "a kutatás mérföldkövének" nevezte a programot Vlagyimir Putyinnak.

Maxim Mokruszov orosz szakértő szerint a Mars-projekt a jövőbeli nemzetközi együttműködések prototípusa. "A tapasztalatok és a technika például egy jövendőbeli Hold-missziónál is felhasználhatóak" - fogalmazott. A Roszkoszmosz tervei szerint a következő években űrszondákat, majd 2030-ig űrhajósokat is küldenének a Holdra.

A Mars-expedíció keretében az űrhajós nélküli TGO (Trace Gas Orbiter) űrszondát - fedélzetén a két űrügynökség kutatóműszereivel - és a Schiaparelli leszállóegységet március 14-én indították útjára a kazahsztáni Bajkonurból.

Vasárnap a szonda és a leszállóegység kettéválik, majd a Schiaparelli három napig tartó leszállási műveletbe kezd a Mars felszínére.

A TGO legalább 2022-ig fog keringeni a bolygó körül, és többek között metán nyomai után kutat. (Az élet valamikori jelenlétének lehetséges jelzőjeként számon tartott metánt elsőként az ESA Mars Express nevű műholdja fedezte fel 2004-ben a bolygó légkörében.)

A kutatás előtt azonban a szonda még egy hosszantartó manőverbe kezd, az ESA és a Roszkoszmosz tervei szerint ugyanis 2017-ig tart, mire a TGO eléri a célként kitűzött pályáját, és megkezdi a munkát 400 kilométerrel a Mars felszíne felett.

A misszió központi része az a marsjáró, amelynek egy orosz Proton-M típusú űrhajóval történő feljuttatását két évvel későbbre, 2020-ra halasztották. A robot élet nyomai után fog kutatni, ehhez két méter mélyre fog fúrni a Mars talajában. Ezt elsőként teszi meg a Mars-kutatás történetében, az eddigi, amerikai marsjárók ugyanis csak néhány centiméternyire hatoltak be a Mars belsejébe.

A Mars a Naprendszer egyik legtöbbet kutatott égiteste: 1960 óta több mint negyven missziót indított a vörös bolygóra elsősorban az Egyesült Államok és Oroszország. Nevét a felszínén nagy mennyiségben megtalálható vasoxid miatti színének köszönheti. Vöröses fénye miatt a rómaiak a háború istenéről nevezték el.

A Földtől mért legkisebb távolsága 56 millió, a legnagyobb pedig 400 millió kilométer, Naptól mért távolsága 228 millió kilométer, vagyis a Nap-Föld távolság másfélszerese.