"Korábban Magyarországon fokozottan őshonos halfajként tekintettünk a Petényi márnára, ezt 1852-ben Barbus petényi néven írták le. Aztán 2002-ben cseh, görög és francia szerzők genetikai alapon bizonyították, hogy itt a Kárpát-medencében létezik Kárpáti márna és Balkáni márna is" - mondta Antal László, a Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszékének adjunktusa az InfoRádiónak.

Hozzátette: munkájuk során ezt a kutatást egészítették ki azzal, hogy az észak-magyarországi kis vízfolyásokban, a Felső-Tiszán és a Sebes-Körösben előforduló hazai kismárnákon végeztek hasonló genetikai vizsgálatokat. Így találtak rá a Bihari márnára, a Barbus biharicusra.

"Évmilliókkal ezelőtt valószínűleg egy fajként volt jelen a Kárpát-medencében. A hegyvonulatok felgyűrődése azonban olyan átjárhatatlan akadályokat képezett a vizek között, hogy a populációk elszigetelődtek egymástól és egy új faj keletkezett. A Sebes-Körösből tudtuk kimutatni, ami Romániából ered és Magyarországon is folyik. Bihar Magyarországon egy tájvédelmi egység, Romániában pedig egy megye - innen kapta a nevét." - fogalmazott Antal László.

Antal László elmondta, hogy külső jegyeikben hasonlók a kistestű márnák, a nagyobb példányai is 15-20 centiméterre nőnek, hengeres testfelépítésűek, viszonylag rövid úszókkal, hegyes orral. Az új halfajt onnan tudják elkülöníteni a többitől, hogy valamivel rövidebb az orra.

"Régen leginkább morfológiai jegyek alapján különítették a fajokat, napjainkban pedig egyre inkább a DNS-alapú vizsgálatok terjedtek el. Egyre több fajt írnak le, de míg baktériumokban napi szinten is írnak le új fajokat folyamatosan, gerinceseknél ez nem mindennapos dolog. Európában más alfajokat is elkülönítenek, olyanokat, amiket korábban egy fajnak véltek. De Magyarországon egyáltalán nem jellemző. Jelenleg nincs tudomásom arról, hogy élne olyan hazai kutató, aki új halfajt írt volna le" - fogalmazott a Magyar Haltani Társaság titkára.