A 380 millió éves megkövült erdőket a Cardiffi Egyetem föld- és óceántudományi tanszékén dolgozó Chris Berry azonosította és írta le, míg pontos korukat a Southamptoni Egyetemen dolgozó John Marshall határozta meg.

Az erdők az egyenlítő mellett terültek el a 420 millió évvel ezelőtt kezdődött és 360 millió évvel ezelőtt véget ért devon korban.

A jelenlegi elméletek szerint ebben a földtörténeti időszakban drasztikusan visszaesett a légköri szén-dioxid koncentrációja, amiért nagyrészt a növényzet megváltozása volt a felelős: az apró növények helyébe az első nagy erdők léptek és a fák fotoszintézissel kivonták a levegőből a szén-dioxidot.

A Föld felszíni hőmérséklete végül a maihoz nagyon hasonló szintre mérséklődött a légköri szén-dioxid csökkenése miatt. A ma az európai kontinenstől északra, körülbelül félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között fekvő Spitzbergák szigetcsoport ekkor még az egyenlítőn feküdt.

A szigetcsoporton feltárt erdőket főleg pikkelyfák alkották, amelyek rendkívül sűrűn nőttek - nagyjából 20 centiméteres távolságra egymástól -, és hozzávetőlegesen négy méteresek voltak - olvasható a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő portálon.

A szakemberek a Geology című folyóiratban közölték az eredményeiket.