"Amikor túl sok a kenguru, akkor addig legelik a füves területeket, míg azok szinte pázsittá nem válnak, menedék nélkül hagyva a gyíkokat" - magyarázta Brett Howland, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) kutatója, aki tanulmányában a füves területek egészségi állapotának fokmérőjéül szolgáló gyíkpopulációkat vizsgálta.

Mint hozzátette: "csak mert őshonos állatok, még nem jelenti, hogy a kenguruk nem okoznak kárt. Muszáj szabályoznunk a számukat, ha meg akarjuk őrizni a hüllők sokféleségét". A kutató eredményei szerint a húsz centiméternél magasabb fűben található a legtöbb hüllő.

A gyíkok a táplálék és a menedék szempontjából is függenek a füves területektől. Fontos részét képezik a táplálékláncnak, mivel élelmet jelentenek a madarak és a kistestű emlősök számára, illetve a kártevőirtásból is kiveszik a részüket a rovarok felfalásával.

"A canberrai zöldterületek egy részén a kenguruk száma jelenleg meghaladja a 300 egyedet négyzetkilométerenként. A füves területek esetében négyzetkilométerenként legfeljebb százra kellene korlátozni a számukat, és még kevesebbre a fás vidékeken" - húzta alá Howland, aki szerint sok hüllőfaj veszélyeztetett, és néhányukra akár kihalás is várhat a közeljövőben.

A szakember szerint a keleti szürke óriáskenguruk (Macropus giganteus) száma ugyanakkor több millióra rúg Ausztráliában. Az őslakos vadászok és a dingóhoz hasonló ragadozók jelentette fenyegetések hiányában pedig folyamatosan emelkedik a számuk.