A Chicagói Egyetem szakemberei összesen tizenhat, 16-18 év közötti fiún végezték el a vizsgálatot. Közülük nyolcan korábban verekedést kezdeményeztek, fegyvert használtak vagy raboltak, míg a csoport másik fele korábban nem követett el semmilyen agresszív tettet.

A résztvevőknek olyan videofelvételeket mutattak, amelyeken emberek másoknak fájdalmat okoznak, eközben az orvosok funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel térképezték fel a fiúk agyműködését.

Videózás közben nagyon aktívvá váltak az agresszív tizenévesek agyának jutalmazásért felelős központjai, miközben az önkontrollt irányító központ alig működött. A kontrollcsoportban az utóbbi terület mutatott megnövekedett aktivitást.

Noha az agresszió áldozatai számára mindez egyértelműnek tűnhet, a szakembereket meglepte az eredmény, mert az elkövetők sokszor nagyon ridegnek, érzelemmentesnek tűnnek cselekvés közben.

A kutatásban résztvevő egyik szakember azt mondta: könnyen elképzelhető, hogy az agyműködés valóban annak leképeződése, hogy ezek a fiúk izgalmasnak, érdekesnek, élvezetesnek tartják mások szenvedését. Benjamin Lahey hozzátette: bár rendkívül markáns volt a különbség a két csoport tagjai között, de további kutatásokra van szükség, hiszen ebben az esetben csak kis mintán dolgoztak.