A vulkánkitörések melegíthették fel az "őslevest" 3,5 milliárd évvel ezelőtt, és ezek következtében szabadulhattak fel olyan gázok, amelyek szükségesek voltak a folyamatok elindításához.

1953-ban Stanley Miller, a chicagói egyetem tanára két lombik segítségével hajtotta végre híres kísérletét. Az egyikben víz volt, az ősi óceánt imitálván, a másikban pedig gázkeverék, a korabeli légkör mása. A két lombikot gumicsővel kötötte össze, és elektromos kisüléseket is belevezetett a lombikokba a villámok megfelelőjeként.

Pár nap múlva aminosavak jelentek meg a vízben, és fölbukkantak más organikus összetevők is.

Jeff Bada, a kaliforniai egyetem tengerbiológusa, Miller volt gyakornoka egyik utolsó tanulmányában újra elemezte a kísérlet eredményeképp született vegyületet, hogy megvizsgálja, a modern felszereléssel találnak-e újabb összetevőket.

Összesen huszonkét aminosavat talált a mintákban, ebből tíz olyan volt, amit Miller 1953-ban nem tudott kimutatni. Bada tanulmánya állítja azt is, hogy a vulkanikus tevékenység és a villámlás jelentette az élet szikráját.