„Kicsit pofonütés állapotban ültünk le a képernyő elé, és azt gondoltuk, hogy ez inkább edzőmérkőzés lesz, és nem kell izgulnunk, hát végül izgultunk egy kicsit, mert az eleje döcögősen ment. Igazából a csoportmérkőzések eredményeit mindig a végeredmény tükrében kell majd vizsgálni, a legfontosabb, hogy nyertünk, hogy túl vagyunk rajta, és azon persze el lehet gondolkodni, hogy mennyire törékeny még mindig ez a csapat, amely képes bravúrra is, de tud nyögvenyelős mérkőzést is játszani” – értékelt a női válogatott szövetségi kapitányaként is világbajnokságot nyerő szakember.

Faragó Tamás szerint nem önmagában a védekezéssel volt gond Japán ellen, úgy látja, hogy a történelmi siker, az Egyesült Államok legyőzése után úgy gondoltuk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy olyan könnyedén játsszunk. Hosszútávú következtetést ebből nem kell levonni, igazából a negyeddöntővel kezdődik az olimpia, a játékosok tisztában vannak azzal, hogy minden mérkőzésnek mi a súlya.

Kiemelte, hogy

a magyar válogatott legjobbjai közül többen is megmutatták ezen a meccsen, hogy vészhelyzetben oda tudják tenni magukat.

Arra számít, hogy most már meg kéne oldani, hogy csoportelső legyen a csapat (ez vasárnap Kína legyőzésével lehet meg), és akkor Kanada jöhet szembe a másik ötösből a negyeddöntőben, és az a csapat ígérkezik a legkönnyebb ellenfélnek.

„Örüljünk természetesen, de még ne tapsoljuk, mert messze még a vége,

sok minden történhet – figyelmeztetett Faragó Tamás. – Ahogy a csapat az amerikaiakkal játszott, az alapján van esély a döntőre.”

A magyar női pólóválogatott 2004-től mindig ott volt az olimpián, 2008-tól kezdve valamennyiszer bronzmérkőzést játszott – és bukott.

Szombaton magyar idő szerint reggel az Egyesült Államok lesz a magyar férfi vízilabda-válogatott ellenfele a csoportban, Faragó Tamás győzelmet vár, szerinte kijön a két vízilabda-kultúra közötti különbség.

„Arra számítok – tekintett előre –, hogy elsősorban nem fizikailag, hanem szellemileg tudjuk legyőzni az Egyesült Államok csapatát, habár hozzáteszem, az Egyesült Államokban az egyetemi bajnokságon kívül nincs bajnokság, tehát a idősebb játékosok kénytelenek Európába játszani, és az európai vízilabdát ők is megtanulták időközben.”