Megismétlődött a tokiói dobogó a női kajakozók 500 méteres döntőjében a párizsi olimpián: az új-zélandi Lisa Carrington mögött Csipes Tamara lett a második, a dán Jörgensen a harmadik. A 35 éves magyar versenyző alaposan bekezdett, de az immár hétszeres olimpiai bajnok új-zélandi a táv második felén leelőzte.

Csipes Tamara a döntő után a vegyes zónában arról beszélt, hogy régen érezte magát ennyire fáradtnak, de elég azzal, ahogy a döntőben teljesített.

„Már reggel nagyon fáradt voltam. Vigasztalt, hogy biztos Lisa is fáradt, de attól tartottam, hogy a másik új-zélandi, aki két napot pihent, meglephet. Nem mondom, hogy nem volt bennem ideg. A középfutam nem esett jól, túráztattam magam, hogy fél órával kevesebb a pihenőm, mert az én középdöntőm volt az utolsó, ez ilyenkor sokat számít. Ezzel együtt úgy álltam neki, hogy ebből a napból kell kihozni a maximumot, így kell megcsinálni. Egy maximális pályát akartam jönni, amivel elégedett vagyok a végén és nem rontottam el. Nagyon rá akartam koncentrálni az elejére, mert tudtam, gyorsak a többiek. Féltem, ha lemaradok, fáradtan nehezebb lesz megcsinálni a végét. Úgy megleptem magam az első 200-on, hogy bevitt és talán emiatt is maradt le a másik új-zélandi. Egy hétszeres olimpiai bajnok vert meg, nem lettem rosszabb Tokió óta, ugyanúgy álltunk a dobogón, szóval elégedett vagyok ezzel” – kezdte az értékelését a 35 éves sportoló.

Csipes Tamara a középfutam előtt izgult, az is benne volt a fejében, hogy mi lesz, ha nem jut tovább, aztán a döntő előtt már nyugodt volt. Örült annak is, hogy az időjárás kegyes volt, és ezúttal nem volt oldalszél, valamint annak is, hogy nem a két új-zélandi közé került be, hanem Gazsó Alida Dóra mellett evezhetett.

„Arra fókuszáltam, hogy úgy, mint Szolnokon, ott vagyunk ketten, csőlátással, ez csak az én pályám. Olyan pálya volt, amit szerettem volna jönni utolsónak.”

A magyar sportoló már korábban elmondta, hogy ez az utolsó versenye. „Már előtte tudatosult, ezért voltam ennyire nyugodt. Amikor beértem, az olyan érzés volt, hogy köszönöm magamnak, hogy így zárhattam le és nem úgy, hogy mi lett volna ha, hanem így szerettem volna.”

Elárulta, hogy mit mondott a célban a hatodik helyezett Gazsó Alida Dórának.

„Megköszöntem neki az elmúlt két évet, hogy ott volt a nyakamban és vitt előre. Sokat számított, hogy lábujjhegyen kellett állnom, hogy ne érjen utol, és mondtam, hogy Los Angeles már az övé.”

Az Infostart azt kérdezte Csipes Tamarától, hogy teljesen kereknek érzi-e a pályafutását. A válasz természetesen igen volt.

„Idézőjelben csak kétszeres olimpiai bajnok vagyok, de van hat érmem, olimpiáról olimpiára felülmúltam magam. Ha visszanézek Rióra, azóta sokat fejlődtem sportolóként és emberként, csapattársként és már anyaként is. Máshogy éltem meg mindhárom olimpiát, örülök, hogy mindháromra úgy tudok visszaemlékezni, hogy nincs bennem maradandó csalódás, hanem azt tudom mondani, hogy

lezártam úgy egy 24 éves karrriert, hogy tudtam az maradni, aki vagyok és közben az lenni, aki szeretnék - és van már hat érmem.”

Arra a kérdésre, hogy mikor fog neki hiányozni a kajakozás, már nem volt ennyire egyértelmű a válasz.

„Lehet, hogy nem fog. A sport az életem része, nem tesz jót, ha nem sportolok. Tíz éve azt mondtam volna, ha egyszer abbahagyom, akkor nem mozdulok meg, de most már nem bírnám ki. A lányok mondják, hogy egy négyesre térjek vissza Los Angelesre, de ahhoz sokat kellene rábeszélni. Persze soha ne mondd, hogy soha, de nem tudom, hogy fog-e hiányozni.”