A mérkőzés dán góllal kezdődött, Yussuf Poulsen az Eb-történet második leggyorsabb góljával juttatta a hazai csapatot előnyhöz. A tizedik percben, az előzetes megállapodásnak megfelelően a két csapat tagjai a bíró jelzésére megállították a játékot, a futballisták és mindenki más a stadionban együtt érző tapssal fejezte ki jókívánságait a kórházban fekvő Christian Eriksennek. Romelu Lukakunak folytak a könnyei.

A belgák elrontották az első félidőt, egyetlen kapura lövéssel kísérleteztek, ilyenre az 1986-os világbajnokságon nem volt példa a nagy tornákon. A második félidőre minden szempontból feljavultak, de mindössze 15 lövésből érték el eddigi öt góljukat. Ezzel szemben a dánok a finnek elleni mérkőzés után újra több mint 20 kapura lövésig jutottak, ehhez képest nagyon szerény egyetlen szerzett góljuk.

Abban, hogy a Vörös Ördögök játéka feljavult a második félidőre, nagy szerepe volt a csereként pályára lépő Kevin de Bruynének. A Manchester City csillaga nem egészen három héttel arccsonttörése után játszott ismét tétmérkőzést. (Akadt egy másik nagy visszatérő is a belgáknál, Axel Witsel, a Borussia Dortmund középpályása 159 napos kihagyás után futballozott újra.

Kevin de Bruyne egy gólt előkészített (Romelu Lukakuval), ezt Thorgan Hazard lőtte. Majd lőtt is egyet, mégpedig a büntetőterületen kívülről, Eden Hazard labdáját gólra váltva. De Bruyne a legutóbbi tizennégy válogatottbeli góljából tízet a tizenhatoson kívülről rúgott.

Mindössze két olyan játékos van, aki a legutóbbi négy nagy torna (2014-es és 2018-as világbajnokság, 2016-os, 2020-es Eb) mindegyikén adott gólpasszt: Eden Hazard és Kevin de Bruyne. A brazíliai Mundial óta Eden Hazard több gólpasszt adott, mint bármelyik más európai játékos a nagy tornákon.

S ha már kettejükről van szó: övék az első olyan cserepár 2008, a holland–francia Eb-meccs óta (akkor: Robin van Persie és Arjen Robben), amelynek mindkét tagja gólpasszt adott Európa-bajnoki mérkőzésen.