Tizenöt labdarúgó Európa-bajnokságot játszottak eddig, beleértve a még Nemzetek Kupájának vagy Nemzetek Európa-kupájának nevezett első két kiírást is. Összesen tíz ország nyerte már el a trófeát, köztük két, ma már nem létező államalakulat, a Szovjetunió (1960) és Csehszlovákia (1976) is. Egyedül a Nationalelf és a spanyol csapat tudott három különböző évtizedben elsőséget szerezni, a franciákat 2016 nyarán elütötte ettől a portugál válogatott.

Mindössze egy Európa-bajnok válogatott tudta megvédeni a címét (2012-ben a spanyol együttes), ezért talán első gondolatra nehéz egy válogatott nagyobb korszakáról beszélni.,

Ám nem csupán a győzelmeket, győzteseket nézve nagyon is érdekes a kép.

Az első sorozatot a szovjet válogatott nyerte meg, s bár keveset emlegetett tény, a Szbornaja volt az első négy kiírás legeredményesebbje. Az egyedüli válogatott, amelyik 1960-ban, 1964-ben, 1968-ban és 1972-ben is bejutott a legjobb négybe. Szereplésének akadt még egy különlegessége: az első négy kiírásban – egyetlen, 1967-es bécsi csoportselejtezőtől eltekintve – 1972 nyaráig csak az aktuális rendezőtől kapott ki: 1964-ben a spanyoloktól, 1968-ban valójában senkitől, hiszen pénzfeldobással esett ki a rendező olaszok elleni elődöntőben. A sorozatot 1972-ben az NSZK elleni 0-3 zárta le.

Kapaszkodjunk bele ebbe az utolsó mérkőzésbe: a brüsszeli találkozó új korszakot nyitott, a nyugatnémet válogatottét. Nyilván nem a semmiből kezdődött, hiszen Helmut Schön csapata 1966-ban második, 1970-ben harmadik lett a világbajnokságon, de mégis csak tény, hogy Eb-re 1972-ben jutott ki először. S rögtön meg is nyerte, aztán 1976-ban második lett, Belgrádban elveszítve a csehszlovákok elleni tizenegyespárbajt, majd aztán 1980-ban ismét nyert. Megjegyzendő, hogy a nyolc év alatt szinte teljesen kicserélődött a játékoskeret, egyedül Rainer Bonhofot nevezték be mindháromra, de Olaszországban nem játszott.

Ha már az 1980-as, első nyolccsapatos Eb-vel lezárt időszakról beszélünk, érdemes kiemelni: a három tornán a csehszlovákok (egy arany, egy bronz) és a belgák (egy bronz, egy ezüst) is két érmet szereztek.

A következő tornán, Franciaországban, a Michel Platini köré épített Kékek nyertek, a spanyolok, valamint a portugálok és a dánok előtt. (1984-től kezdve nem játszották le a bronzmérkőzést.) Négy évvel később újabb négy csapat jutott az elődöntőbe: a hollandok győztek a szovjetek előtt, harmadik lett a nyugatnémet és az olasz legénység.

A Squadra Azzurra sokkal inkább világbajnoki sikerei kapcsán kap gyakori említést, de tény, hogy az 1968-as győzelem után 1980-ban negyedik, 1988-ban holtversenyben harmadik lett. Jellemzően világbajnoki sikerei után (1970: ezüst, 1982: arany) elrontotta a következő Eb-t. A nyugatnémetek 1968 előtt indultak először, akkor rontottak, de 1972 és 1996 között – a franciaországi tornát kivéve – mindig bejutottak a legjobb négybe, sőt, a hét tornából ötször döntőt játszottak!

Az Oranje számára az 1976-os és az 1992-es harmadik hely csalódást jelentett, ugyanakkor 1988-ban nyerni tudott, a holland futball legnagyobb sikerét elérve. Érdekes, hogy 1972 és 2004 között (1984 és 1996 kivételével) mindig vagy a belga, vagy a holland válogatott befért az első négybe. Különösen figyelemre méltó volt a hollandok szériája 1988-tól: egymást követő öt tornából négyszer is legalább az elődöntőbe jutottak, ebben az időszakban, mindössze egyszer estek ki valóban vereséget szenvedve, további három alkalommal tizenegyespárbajban buktak el.

Az utolsó nagy korszak a spanyoloké volt, ők az Eb-történelem eddigi egyetlen ismétlői, címvédői. A Vörös, a La Roja 2008-ban és 2012-ben Európa-bajnok lett, közben 2010-ben világbajnoki címet szerzett.

Az eddigi tornák összesített táblázata (zárójelben a részvételek száma):

A táblázatban a győzelem három pontot ér. A hosszabbításban szerzett győzelemért szintén három pont jár, míg a büntetőpárbajban eldőlt meccseken egy pontot kapott mindkét csapat. A Szovjetunió eredménysora Oroszországnál, Csehszlovákiáé Csehországnál.

Az eddigi győztesek

• 1960: Szovjetunió
• 1964: Spanyolország
• 1968: Olaszország
• 1972: NSZK
• 1976: Csehszlovákia
• 1980: NSZK
• 1984: Franciaország
• 1988: Hollandia
• 1992: Dánia
• 1996: Németország
• 2000: Franciaország
• 2004: Görögország
• 2008: Spanyolország
• 2012: Spanyolország
• 2016: Portugália