Sergio Busquets nemcsak kulcsembere, hanem bizonyos szempontból különleges figurája is volt másfél évtizeden keresztül a Barcelonának. 2008-tól tizenöt éven keresztül játszott az első csapatban, 722 mérkőzésénél csak Messi és Xavi mondhat magáénak többet. De az igazi kuriózum az, hogy ő az egyetlen a korszak sztárjátékosai közül, akinek az édesapja, Carles az egy generációval korábbi csapat, Johan Cruyff Dream Teamjének tagja volt.

Amikor 1988. július 16-án a Sabadell melletti Badia del Vallèsben megszületett, az édesapja, Carles a Barcelona kapusa volt, éppen Johan Cruyff barcelonai edzői korszakának első napjait éltük. Ez a családi háttér egyfajta örökséget is jelentett, amely meghatározta a fiú útját a profi futball világába. Otthon a beszélgetések témája gyakran az edzés, a mérkőzés és a Barcelona aktuális eredménye volt. Neki a stadion nem egy távoli, elérhetetlen szentély volt, hanem a „második otthon". Gyakran kísérte el apját a meccsekre, csodálta a nagy sztárokat. Látta Romário akrobatikus mozdulatait, Hriszto Sztoicskov villanásait, Michael Laudrup eleganciáját, aztán a Fenomém, vagyis Ronaldo szólóit. Miként a fiatal Guardiolát, aki már ekkor is a középpálya karmestereként irányította a játékot, és magát a mestert, Johan Cruyffot, amint fenséges nyugalommal adta az utasításokat a kispadon.

Apja, Carles, a cserepadon ülve töltötte el a Cruyff-éra jelentős részét, s a következő három évet is, kilenc év alatt csupán 79 mérkőzésen védett. Ám mindig is jól olvasta és értette a játékot. A kis Sergio számára ő volt az első, a legfontosabb edző. A kertben, a ház előtti kis téren órákon át passzolgatta neki a labdát. Nemcsak a „pengés” trükköket tanította meg neki, hanem arra ösztönözte, hogy mindig gondolkodjon a pályán. Ne csak fusson és rúgjon, hanem értse a játék ritmusát, helyezkedjen, és hozza helyzetbe a csapattársakat. Sergio gyermekkori sportpályafutása nem a Barça híres akadémiáján, a La Masiában indult. Apja szándékosan távol tartotta őt a nagy klub nyomásától, hogy a fiú szabadon, mindenféle elvárás nélkül élvezhesse a játékot.

„Busit” ezért eleinte helyi kisebb csapatokba, a CE Jàbac Terrassába és a Lleidába vitte le. A fiú akkor sem volt gyors, nem volt különösen robbanékony, de a labdakezelése és a passzpontossága már ekkor is rendkívülinek számított. A Lleida csapatában töltött idő alatt vált nyilvánvalóvá, hogy Sergio nem apja posztján, kapusként, hanem a középpályán érzi magát a leginkább otthon.

A taktikai intelligenciája már ekkor is messze meghaladta a kortársaiét. Képes volt előre gondolkodni, és olyan passzokat adni, amiket mások még csak elképzelni sem tudtak. Miután betöltötte a 16. életévét, már mentek érte a La Masiáról. Azonban a család számára a döntés nem volt egyszerű. Két dolgot tudtak, egyrészt azt, hogy bár ez a világ egyik legjobb utánpótlásnevelő központja, de azt is, hogy hatalmas nyomást tesz a fiatal játékosokra. Győzött a jövő ígérete: Sergio 2005-ben, 17 évesen a Barcelonához igazolt.

Az első időszak nem alakult könnyen. A La Masiában minden poszton több tehetséges játékos várt a kiugrásra. Sergio, aki a kisebb csapatoknál a középpálya vitathatatlan vezére volt, hirtelen a keret egyik tagjává vált, és meg kellett harcolnia a játékpercekért. A többi játékos sokkal robbanékonyabb és erősebb volt nála. A Barcelona edzői azonban nem a fizikai adottságokat nézték, hanem a „futballagyat”. És Sergio ebből a szempontból messze az élen járt. Az edzéseken, a taktikai megbeszéléseken és a mérkőzéseken is bebizonyította, hogy a helye a csapatban van. A fiatal Busquets a középpálya mélyén, a védelem előtt kapott szerepet, és a labdatartásra épülő Barcelona-játékban kulcsfontosságú láncszemmé vált. A La Masián elsajátított pozíciós játékot és a tiki-takát mintha rá szabták volna.

2006-ban töltötte be a 18. életévét, és ez a születésnap a felnőttkorba való belépés mellett a karrierjének meghatározó fordulópontját is jelentette. Ekkor már a Barcelona Juvenil A csapatában játszott. Az edzői azt állították, hogy a Busquets fiú készen áll a felnőtt futballra.

A 18. születésnap után a Barcelonában egyre komolyabban számoltak vele. Egy évvel később már stabil kezdő lett a B-csapatban, mégpedig Pep Guardila játékosaként. A történet körbe ért: Sergio Busquets, aki gyermekként a lelátóról csodálta azt játékost, akire leginkább hasonlított befutott játékosként a stílusa, a kezei alatt fejlődhetett tovább.

A következő években kulcsembere lett a sikert sikerre halmozó Barcelonának és a története aranykorszakát élő spanyol válogatottnak is. A Barçában a tizenöt év alatt egyetlen olyan idénye sem akadt, amelyben ne játszott volna legalább negyven mérkőzést, hétben pedig az ötvenes számot is túllépte. A klub színeiben 32 nagy titulust nyert, kilencszeres spanyol bajnok, hétszeres Király-kupa-győztes, háromszoros BL-győztes, csak a legfontosabbakat kiemelve.

A válogatottban világ- (2010) és Európa-bajnok (2012), mind a két torna álomcsapatába beválasztották. Összesen 143 válogatottságával harmadik Sergio Ramos és Iker Casillas mögött, amiből az is következik, hogy a valaha a Barcelona mezét viselő több mint ezer spanyol játékosból ő játszott a legtöbbször a Vörös Dühben, a Furia Rojában.

2023-ban úgy döntött, hogy akar még egy kicsit Lionel Messi mögött játszani, s az Inter Miamihoz szerződött. Egykori barcelonai társai közül találkozott ott Luis Suárezzel, Jordi Albával és az edzői posztot betöltő Javier Mascheranóval is. 2023-ban és 2024-ben is nyert egy-egy trófeát a csapattal. A napokban bejelentette, nem hosszabbítja meg 2023 nyarán kötött, két és féléves szerződését.