Ahogyan azt már a Mol-csoport hétfőn közleményben jelezte, másfél év után visszatért a MOL Pályán Kívül podcast stúdiójába Milák Kristóf, Tokió és Párizs olimpiai bajnoka, hogy több, eddig megválaszolatlan kérdésre választ adjon, és elárulja, hogyan teltek elmúlt hónapjai, évei. Elsőként arról a másfél évről beszélt, amikor eltűnt a medencék közeléből, és versenyeken sem indult. Milák Kristóf annyit árult el, hogy sok minden történt vele ebben az időszakban, és elfáradt, "abban a hitben voltam, hogy ez kiégés". Úgy fogalmazott, hogy az állandó versenyzési kényszer mentálisan és fizikálisan is elfárasztotta. "Akkor jött el az az időpont, hogy én ebből már többet nem vagyok képes és nem is akarok elfogadni vagy elbírni. És

akkor éreztem magamban azt, hogy nem megyek házhoz a pofonért"

– mondta.

Arról is beszélt, hogy úgy érezte, nincs meg benne a kellő lelkesedés, a motiváció és a fegyelmezett hozzáállás, és nem akart felkészületlenül versenyezni. Ráadásul elsősorban mentálisan nem volt erre alkalmas állapotban. A kérdésre, hogy felvetődött-e az, hogy befejezi az úszást, az olimpiai bajnok azt mondta, pihenni szeretett volna, és amikor a visszavonulás megfordult a fejében, akkor az jutott eszébe, hogy miért tékozolná el a tehetségét és azt, hogy ennyi időt már az úszásra áldozott. "Ez volt a visszatartó erő, hogy ne hagyjam abba" – tette hozzá.

A nehéz időszakban állítása szerint ketten álltak mellette, az egyik Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár volt, a másik pedig Szabó Álmos, a jelenlegi edzője, akivel már a párizsi olimpia előtt is dolgozott, és úgy véli, nagyon erős a kötelék kettőjük között. Schmidt Ádámmal pedig 2017 óta van szoros kapcsolatban, őt kérte fel a jogi ügyeinek az intézésére, majd szoros barátok lettek.

A Párizs előtti nagy hallgatásáról azt mondta, 89 százalékban a róla megjelent híreknek "köze nem volt a valósághoz", szerinte fel lett "hájpolva" az ügye. "Én megértem azt, hogy valamilyen szinten adnom kell magamból valamit, viszont az eredményeimen és a megjelenéseimen kívül nagyon többet nem szeretek, nem akarok megosztani az emberekkel. Én szeretem a magánéletemet, és ahhoz ragaszkodom is" – mondta, és az ígérte, a jövőben is az eredményei fognak helyette beszélni. "Nem vagyok olyan beállítottságú ember, aki szereti, ha róla szólnak a hírek" – tette hozzá.

Ugyanakkor azt ígérte, hogy amint 2017-ben Gyurta Dániel ellátta fontos tanácsokkal, ő is szeretné továbbadni majd a tapasztalatait, hogy mások kerüljék el azokat a hibákat, amelyekbe ő beleesett.

Ami a következő, 2028-as Los Angeles-i olimpiát illeti, Milák Kristóf azt mondta, a szándék megvan benne és a lehetőségei kedvezők, "én szeretnék ott állni majd" – jelentette ki. Hozzátette ugyanakkor:

"Megígérni nem fogom Los Angelest, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy így legyen. Egyelőre Szingapúrt tudom megígérni."

A párizsi olimpia előtti hónapokban nem lehetett tudni, hogy Milák egyáltalán elkezdte-e az edzéseket, de azt mondta, hogy ezekben a hónapokban is jól érezte magát, és egyedül végezte el a medencés alapozást. „Igen, készültem, de nem úgy úsztam, ahogy elvárná tőlem a magyar szakma. Egy ideig nem mentem vízbe, aztán egyedül, pár hónapig készültem az olimpiára" – mondta. A Honvéd 25 méteres medencéjében úszott, és "a magány a medencében nagyon jót tett a lelkemnek, ez nem kérdés, szakmailag viszont nehezebb volt”.

Elismerte, elsősorban versenyezni szeret, de a párizsi döntőben saját maga legyőzése jobban motiválta, mint az ellenfelek, őket csak felhasználja a céljai eléréséhez. "Nem az a bajom, hogy le kell menni úszni és meg kell halni, imádok meghalni. Imádom azt az érzést, amikor órákat edzek, és utána a kezem, lábam nem tudom megemelni.

Engem az tölt el örömmel, hogy meghaltam. És bennem van az a tudat, hogy Úristen, előrébb jutottam"

– mondta.

Milák Kristóf azt is elárulta, hogy a 200 pillangó párizsi ezüstérme után három kiadós reggeli tette helyre egy francia pékségben, amiket egyedül szerzett be magának, és nem az olimpiai faluból, mert külön szálláson tartózkodott a játékok alatt – amit szintén magának intézett. Fontosnak tartotta, hogy később utazhatott az olimpiára, és nem kellett másokkal érintkeznie, csak magára koncentrálhatott.

Szüksége volt arra Miláknak, hogy feldolgozza azt a tényt, hogy a fő számában nem sikerült nyernie Párizsban, kellett neki néhány óra dühöngés a 200 méter pillangó döntője után. Szerinte, ha talán más taktikát választott volna, akkor jobban elsülhetett volna a dolog, de úgy érezte magában, hogy egy kicsivel kevesebb van benne. Úgy fogalmazott, hogy a 200 döntőre elfáradt, és "abban annyi volt". Három nap volt a 100-as versenyig, amelyre minden megmaradt energiáját próbálta összeszedni. Amikor bevonult a döntőre, rámutatott a mellkasára. "Ha nem is tudatosan, a tudatalattiban szerettem volna azt sugallni a hazámnak, hogy itt vagyok, és számíthatnak rám. Ezt a kötődést szerettem volna kihangsúlyozni, hogy Magyarország, minden pozitív és negatív dologgal együtt" – mondta erről a gesztusról.

A magyar úszóklasszis utolsó száma és a párizsi aranygép indulása közötti napokban kint maradt Párizsban, szerette volna megtapasztalni az olimpiai hangulatot, mert a verseny alatt ebbe nem tudott belekóstolni. Kicsit körbe is tudott nézni a városban, és kilátogatott a vízilabdázók mérkőzéseire, illetve a helyszínen látta több magyar sportolótársa éremszerzését.

A beszélgetés végén Milák Kristóf elnézést kért azért, mert az elmúlt időszakban megbántott olyan embereket, akiket nem szeretett volna. "Felismertem ezeket a dolgokat, igyekszem változtatni, többek között a kommunikációmon is, mert ha ezt egy picit jobban tudom alkalmazni, akkor akár még jobban is elsülhetett volna az egész dolog. Hibáztam, sajnálom" – mondta Milák Kristóf.