Ne tegyünk azért egyenlőségjelet Allegri és Sarri működése közé. Előbbi sikeredző volt, sorozatban öt bajnoki címet nyert, az első edző lett a legerősebb európai bajnokságok történetében, aki egymást követő négy idényben is duplázott. Ám akadt nézeteltérése a klub vezetőségével, mégpedig a nemzetközi szereplés sikertelensége miatt. Emiatt nem töltötte ki a kispadon a 2020 nyaráig érvényes szerződését. Viszont a Juventus egészen idén nyárig kénytelen volt folyósítani a fizetését, ami bruttó 15,67 millió euró volt (Ennek nettója sem rossz: 7,5.)

Sarri ennél kevesebbet keresett a Juvénél, tisztán 5,5 millió eurót, bruttóban körülbelül 10,15 milliót.

Az eredeti szerződése 2022-ig szólt, s mivel a sajtóhírek szerint nem közös megegyezéssel váltak el a felek (miért váltak volna úgy el?) a klubnak ki kell fizetnie a két évre szóló, 20,3 milliós bruttó összeget.

Ráadásul menesztette a klub Sarri teljes stábját, ami, ha nem is ekkora léptékű, de összeadva ugyancsak tekintélyesre rúgó összeget jelent.

A Tuttosport akkor még úgy vélte, esélyes lehet a Juve kispadjára a 2019–2020-as idényben a Laziónál dolgozó Simone Inzaghi, aztán Mauricio Pocchetino, esetleg Max Allegri is, de a vezérkar álma Zinédine Zidane volt. Korábban kiszivárgott, hogy Antonio Conte szívesen visszatérne a Juvétól. Akadtak annak is hívei, hogy a Juve nevezze ki a nemrégiben az utánpótlás-csapathoz szerződtetett Andrea Pirlót. Végül ez történt.