Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

2010-ig mindössze egyszer fordult elő, hogy az Európa-bajnoki cím védője két évvel később világbajnoki címet nyert. Még 1974-ben, Helmut Schön (nyugat)német válogatottja érte el ezt a bravúrt. Kétségtelen tény, hogy sokan emlegették ezt a dél-afrikai torna előtt, hiszen az immár a Real Madrid korábbi sikeres klubedzője, Vicente del Bosque által dirigált spanyol válogatott a torna egyik nagy esélyeseként érkezett az első afrikai felnőtt világbajnokságára.

Ugyanakkor biztosan nem jelentett, például a kiváló kapus, Iker Casillas számára rossz óment, hogy a spanyol (junior-)válogatott 1999-ben nyert már világbajnoki címet a kontinensen, mégpedig Nigériában.

A jó előjelek aztán hirtelen semmit sem értek: a „Vörös”, a La Roja kikapott az első mérkőzésén a svájciaktól. Túl evidens megállapítás következett ebből ahhoz, hogy a futball történetével behatóan foglalkozók ne emlegessék azonnal: 1930 óta, az akkor már nyolcvanéves vb-történelemben még soha, egyetlen olyan csapat sem tudott aranyérmet nyerni, amelyik kikapott az adott tornán, első mérkőzésén.

Vicente Del Bosquénak nehéz feladat jutott. Még akkor sem volt ugyanis biztos a csapat továbbjutása a csoportból, ha megnyeri a következő két mérkőzését, előbb a hondurasiak, majd a chileiek ellen.

A szövetségi kapitány Madrid közelében, Salamancában született, sikeres pályafutást mondhatott magáénak játékosként, majd edzőként is a Real Madridnál. Ennek ellenére Florentino Pérez elnök egy héttel David Beckham érkezése után menesztette, állítólag azért, mert szerinte a szerény, halk szavú Del Bosque nem tudta kezelni a „galaktikusokat”. Akkoriban beszélték, hogy feszült ellentét az öltöző spanyol és külföldi játékosai között – az biztos, hogy nem a hazai futballisták bólintottak rá lelkesen Del Bosque elküldésére. Sergio Ramos, aki egyébként csak két évvel Del Bosque elküldése után került a Bernabéuba, azt mondta a világbajnokság után az edzőről: „Kiváló pszichológus, minden futballistával megtalálja a hangot.”

Del Bosque nagy csalódással élte meg, hogy ott kellett hagynia a Real Madridot, nem sokkal később elszerződött Isztambulba, a Beşiktaşhoz. Ám nem maradt sokáig, nagyon hiányzott neki a családja. Hazatért, s alighanem arra várt, hogy a Real Madrid vagy a a szövetség hívja. Visszautasította a mexikói szövetség ajánlatát, s nagyon bízott abban, hogy Fabio Capello 2007-es elküldése után ismét ő következhet a Bernabéuban. Ám a vezérkar inkább Bernd Schustert nevezte ki… Del Bosque várt, s 2008 márciusában már kikotyogta, hogy ő válthatja Luís Aragonést a „Vörös” élén. Július 15-én ki is nevezték. A játékosok nagyon szerették volna, ha Aragonés marad – miután ő nem akart, úgy vélték, Del Bosque a legjobb megoldás.

Még a katalánok is csak kicsit kételkedtek, miután az ottani sajtó írt arról, hogy Del Bosque „száz százázalékig madridista”, s hogy hajdanán azt mondta: „Ameddig én voltam a Real Madrid edzője, Barcelonában legfeljebb a klub születésnapján ünnepeltek."

Ám Del Bosque becsületes ember és kiváló edző. A legjobb spanyol válogatottat akarta pályára küldeni, amelyben történetesen több katalán és baszk volt, mint madridi. A csapata pedig tíz győzelemmel zárta a tíz mérkőzésből álló világbajnoki selejtező-sorozatot.

Szövetségi kapitányi pályafutása során a svájciak elleni volt az első, tétmérkőzésen elszenvedett vereség.

A váratlanul rossz kezdés ellenére Del Bosque higgadt tudott maradni. Még akkor is, amikor onnan kapott támadást, ahonnan talán a legkevésbé várta: az elődjétől, Luís Aragonéstől. Az Hortalezai Bölcs azt csinálta, amit máskor is: kimondta, amire gondolt. Hevesen kritizálta Del Bosquét és azt az ötletet, hogy Xabi Alonso és Sergio Busquets egyszerre pályán legyen. Amikor megkérdezték, mit szól a kritikához, azt mondta: „Egyetlen rossz mondatot sem fogok mondani Luísra. Nincs Aragonés spanyol válogatottja vagy Del Bosque spanyol válogatottja. Csak a spanyol válogatott létezik.”

Rövid, de tartalmas megbeszéléseket tartott a játékosokkal, és felrázta a társaságot. A spanyolok David Villa két góljával megverték a hondurasiakat, mégpedig úgy, hogy Del Bosque tartotta magát ahhoz, hogy Xabi Alonso és Busquets is játsszon, ragaszkodott a svájciak ellen a szokottnál bizonytalanabb Iker Casillashoz, s szabad szerepkört adott Xavinak. „Minden bejött neki” – írta a Marca, a nemzetközi sajtó pedig arról zengett, hogy a „madridista” Del Bosque preferálja a Barça-játékosokat és azt a stílust, amelyet Pep Guardiola játszatott a csapatával.

Ám még mindig nem jutott tovább a Vörös a csoportból, erről a chileiek elleni mérkőzés döntött. David Villa később azt mondta: „Ez a meccs előtt két órával voltam a legidegesebb a válogatottbeli pályafutásom során.” Andrés Iniesta visszakerült a kezdőcsapatba, s a már harmadik góljánál tartó Villa után ő szerezte a második gólt. „Könnyű dolga volt” – megígérte a stadionba vezető buszúton Victor Valdésnek. A harmadik számú kapus vette a szárnyai alá, amikor 12 évesen megérkezett a La Masía akadémiára.

Az akkoriban éppen a Valenciából a Barcelonához tartó Villának szerencséje volt, hogy játszhatott. Az előző mérkőzésen egyszerűen pofon vágta az őt provokáló Izaguirrét. Nisimura, a japán bíró nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni – Villa megúszta. Ha kiállítják, minimum két mérkőzésre eltiltotta volna a FIFA.

A spanyolok bejutottak az egyenes kieséses szakaszba. Ellenfélként a portugál válogatott következett, az akkor már egy éve a Real Madridban játszó Cristiano Ronaldo csapata. A portugálok 19 mérkőzésen veretlenek voltak, s az előző huszonnégy mérkőzésükből húszon nem kaptak gólt. A Vörös 62 százalékban birtokolta a labdát, s a második félidőben, különösen, miután Fernando Torres helyére beállt Fernando Llorente, fölényben játszott. Megint David Villa lőtte a gólt – a spanyolok nem szívesen gondoltak volna abba bele, hogy mi lett volna, ha a második mérkőzésen a japán bíró kiállítja.

De Villa a hátán vitte a csapatot, amely már a legjobb nyolcban járt. A paraguayiakról azt tartotta akkoriban a világ, úgy tudnak védekezni, hogy azzal minden ellenfél dolgát megnehezítik. Dél-Afrikában egyetlen gólt kaptak az első négy meccsükön, a címvédő olaszoktól.

Elképesztő mérkőzés volt, amely mintha a második félidőben kezdődött volna. Előbb a paraguayiak lőhettek tizenegyest, de azt Casillas kivédte. A 2008-as Eb óta van a spanyol játékosok között egy mondás, mely szerint a nagy tornákat a cserejátékosok döntik el. Többnyire azokra gondolnak, akik beszállnak a meccsbe. Ám Iker Casillas most azért emlegette, mert nagyon hálás volt Pepe Reinának, aki tökéletesen instruálta, hova fogja lőni a labdát Óscar Cardozo.

Aztán Villa is kiharcolt egy büntetőt, Xabi Alonso a kapuba küldte a labdát, ám Carlos Batres, a guatemalai bíró újrarúgatta, mert szerinte az egyik spanyol belépett a büntetőterületen belülre. A második kísérletet már hárította Justo Villar. Egészen a 82. percig gól nélküli volt az állás, amikor aztán jött David Villa, aki a spanyolok második, harmadik, majd negyedik meccse után az ötödiken is lőtt gólt. A Vörös 1950 óta először, tehát hatvan év után jutott be ismét világbajnokságon a legjobb négy közé.

Az elődöntőben következtek a németek, az a csapat, amelyik ellen két évvel korábban a Vörös megnyerte az Európa-bajnoki címet. Megint 1-0- lett, megint a spanyolok győztek, az előrehúzódó Carles Puyol fejelte a meccset eldöntő gólt. Begyakorolt figura volt, Pep Reina a meccs előtti taktikai értekezleten megkérdezte a Barcelona védőjét, mutassa meg, hogyan fejelte a gólt egy évvel korábban a Bernabéuban, amikor a Barça 6-2-re megverte a Madridot. Puyol pedig megmutatta…

Del Bosque mesterfogása ezúttal az volt, hogy bár Fernando Torrestől nagyon tartottak a németek, a „Kölyök” nem került be a kezdőcsapatba. Ellentétben Pedróval, akiről a kapitány úgy gondolta, nagy harcos és szélsőként hátul fogja tartani őrzőjét, a felfutásairól is híres Philip Lahmot. A mérkőzést kiválóan dirigálta a magyar bírói hármas, Kassai Viktor, Erős Gábor és Vámos Tibor. Négy mérkőzésen is közreműködtek, utoljára ezen a találkozón.

A spanyol csapat, mindössze két gólt kapva addig, bejutott a vb-döntőbe. S ha már bejutott, meg is nyerte. Megint csak 1-0-ra! A hollandok ellen a 117. perc hozott döntést, akkor lőtte Andrés Iniesta az egyetlen gólt. Del Bosque együttese az egyenes kieséses szakaszban mind a négy találkozóját 1-0-ra nyerte meg! Iker Casillas egyszerűen parádésan védett a döntőben is, különösen Arjen Robben nagy helyzeténél.

Azóta is sokat beszéltek a világbajnoki döntőről (naná…), a visszatérő mondatok egyike, hogy a hollandok nagyon durvák voltak, s hogy Nigel de Jongot kiállíthatta volna Howard Webb. Az Oranje tagjai kilenc sárgát kaptak (közülük Heitinga kettőt is), a spanyolok ötöt. Abből is egyet Iniesta, mert levette a mezét a gól után, aztán meg a 121. percben Xavi, aki sípszó után elrúgta a labdát, hadd menjen az idő.

A döntő előtt hat mérkőzést játszottak a spanyolok, ezek közül egyszer Xavi, kétszer Iniesta, háromszor Villa kapta meg a mérkőzés legjobbjának járó különdíjat. A fináléban Iniesta „egyenlített” – de csak ebben a tekintetben. Különben győztes gólt rúgott, világbajnoki döntőben.

Vicente Del Bosque és Bert van Marwijk 2002 augusztusában már meccselt egymással, az Európai Szuperkupa-döntőben. Akkor is a spanyol nyert – most is.