- Egy világbajnoki cím 5 kilométeren, kvótaszerzés az olimpiai távon 10 kilométeren, kiszállás 25-ön. Hogyan értékeli szereplését a kvangdzsui vizes-vb nyílt vízi úszószámaiban?

- Úgy gondolom, egy sikeres világbajnokságon jártunk. Megvan egy aranyérem az 5 kilométerről, illetve a hőn áhított kvalifikáció a jövő évi olimpiára. Nyilván nem vagyunk teljesen elégedettek, mert szerettük volna, ha 10 kilométeren is a dobogón állok, ez sajnos elmaradt. Bíztam abban is, hogy 25-ön is alakulhat a verseny jobban is számomra. Azért csalódottak sem lehetünk, a kvóta ösztönöz, lehet min dolgozni!

- Mit jelent az ön számára, hogy aranyérmével megadta az alaphangot a magyar csapat számára a vizes-vb-n?

- Szerencsére így alakult... nagy öröm volt, de ehhez kellett az a segítség, hogy a program elején van az 5 kilométeres nyílt vízi úszás. Ilyen szempontból a medencéseknek nehezebb a dolguk. Remélem, fogok még pár érmet szerezni Magyarországnak a jövőben.

- Az 5 kilométeres verseny után igencsak támogató gesztussal lépett oda egyik ellenfeléhez, Mohamed Ibrahimhoz, a beszámolók szerint nyakába tette az érmét, és ezt mondta, "te is győztes vagy". Mi történt pontosan?

- Mikor kijöttem a sajtótájékoztatóról, az egyik brazil újságíró keresett föl, hogy van egy szudáni srác, aki 61. lett a versenyben, és a verseny hajnalán 3 órakor érkezett meg úgy, hogy 8-kor volt a rajt, és teljesen önköltségen van itt a világbajnokságon. Az újságíró azt kérdezte, hogy lehetne-e arról szó, hogy közösen készül pár fotó, mondtam, hogy természetesen, nagyon szívesen. Aztán

az jutott eszembe, lehetne az érmet az ő nyakába is akasztani. Igazából ennyi történt, beszélgettünk pár szót, és mindenki ment a maga dolgára.

Nekem még hátravolt egy doppingvizsgálatom.

- Az olimpiai távon negyedik lett, és megszerezte az olimpiai kvótát, erre a versenyre hogyan emlékszik vissza?

- Kifejezetten nehéz volt. Nem tudnám hasonlítani egyik korábbi versenyünkhöz sem, az elejétől kezdve kifejezetten nagy iram volt, mindenki próbált az elejétől az első tíz között menni, harcolni kellett a pozíciókért. Ez kifejezetten ritka, de ez is mutatja, hogy a tíz helyért öldöklő harc folyt, ez kvalifikált az olimpiára. Nem is sikerült minden helyzetet tökéletesen megoldani, de jól sikerült verseny volt, még úgy is, hogy sajnos nem lett meg a dobogó.

- Egy-két versenyzővel stratégiát is kidolgoztak. Hogy kell ezt elképzelni? Mégis csak egyéni sportágról van szó...

- Próbáltunk kicsit magunk felé húzni, és megbeszélni, hogy ha az elejétől nem úgy alakul a verseny, ahogy elképzeltük, akkor próbáljuk a későbbiekben mégis magunk felé billenteni. Ha nem egyedül dolgozik ezen az ember, hanem vannak neki társai, akkor viszonylag egyszerőbb a dolog. 75 fős mezőny volt 10 kilométeren, nyilván nagy segítség, ha nem egyedül kell négy ember ellen dolgozni, hanem a verseny korábbi szakaszaiban páran össze tudunk dolgozni. Szerencsére partnereim voltak a németek, megbeszéltük a taktikát, aztán túl sok minden nem valósult meg, de azért nem, mert a szánk íze szerint alakultak a dolgok.

- A 25 kilométeres verseny közben rosszul lett és kiállt. Mi történt?

- Már előző nap, a váltó végén, a hajrában is nyeltem, ettől

keletkezett egy kis hányás-hasmenés. A 25 kilométer alatt már az elején volt ebből kettő...

úgy döntöttem, hogy nem folytatom a versenyt, feladom. A rosszullét valószínűleg a több víznyeléstől volt, a 25 kilométer pedig nem az a szám, ahol folytatni lehetne úgy, hogy nincs 100 százalékos állapotban az ember. Emiatt adtam fel, így alakult. Sokkal jobb, hogy nem a 10 kilométeren történt mindez.

- A váltóval nyolcadikak lettek. Hova teszi ezt az eredményt?

- Úgy számoltunk, hogy a hatodik-nyolcadik helyért leszünk csatában. Van még ebben a váltóban, lehet előrébb kerülni, de így sem sikerült rosszul. Rengeteg olyan versenyző van az ellenfeleknél, akik kifejezetten jó 1500 méteres, medencés idővel rendelkeznek. Így is tartottuk velük a lépést, kis összeszokás, nagyobb szerencse és jobb eredményt is elérhetünk.

- A helyszínt milyennek tartja?

- Nem volt rossz.

A szervezésben nem voltak a helyzet magaslatán a koreaiak, a versenypálya kifejezetten későn került fel, ezért nem volt sok lehetőség a versenynap előtt a pályán való edzésre.

De aztán belelendültek a szervezők. A hangulat viszont jó volt, főleg a csapaton belül.

- A vb óta már túlvannak egy kanadai világkupaversenyen is, a 10 kilométert megnyerte úgy, hogy a versenynap hajnalán érkezett a helyszínre, így még át sem állt. Hogy csinálta?

- Nem volt túl nagy mezőny, nyilván a világbajnokság időbeli közelsége miatt, 19-en voltunk a férfimezőnyben, 14-en a nőiben. Nem is volt túl nagy iram volt a verseny első felében, ez volt az én és Olasz Anna szerencséje is. Az átállásnak egyébként nem is az első napja rossz, az ember teszi a dolgát. Inkább a következő napokban jön a fáradtság, de mi akkor már jöttünk is haza.

- Hogyan folytatja, pihenőt mennyit kapott?

- Pihenőt nem sokat, máris edzésben vagyok, a jövő héten újra jön egy kanadai világkupaverseny, aztán augusztus végén Észak-Macedóniába megyek, végül szeptemberben Kínába repülök, hogy aztán jöjjön egy nagyobb pihenő a karácsony előtti, másfél hónapos felkészülés előtt.