A „zebrák” 1973-ban jutottak először a Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőjébe, a belgrádi fináléba vezető úton, máig nagyon emlékezetes csatában, idegenben lőtt több góljukkal az Újpesti Dózsát is kiejtették. A negyeddöntőbeli siker után az aktuális angol bajnok, a Derby County ellen már sokkal simábban, 3-1-es összesítéssel mentek tovább. Az akkori jugoszláv fővárosban, a régió első BEK-döntőjében aztán a fénykorában lévő Ajax Johnny Rep góljával 1-0-ra megverte a cseh Čestmír Vycpálek által dirigált Zoff – Marchetti, Salvadore, Longobucco, Morini – Causio, Furino, Capello – Anastasi, Altafini, Bettega tizenegyet.

A második kudarc

Tíz évet kellett várnia a torinói klub híveinek az újabb döntőre. 1983 tavaszán, a spanyolországi Mundial megnyerését követő idényben világbajnokok sora vette célba a trófea megszerzését. A Juve magabiztosan menetelt az athéni döntőig, a norvég Hvidovrén, a Rába ETO-t kiejtő Standard Liège-en, a címvédő Aston Villán (kettős győzelemmel!), majd a meglepetéscsapaton, a lengyel Widzew Łódźon is túljutott. A görög fővárosban megint csak 1-0-ra kapott ki, Felix Magath a tizenhatoson kívülről lőtt bomba góljával. Mindössze az akkor már negyvenen túli Dino Zoff, valamint a balszélső Roberto Bettega maradt meg hírmondónak a tíz évvel korábbi finalisták közül, „közöttük” Gentile, Scirea, Brio, Cabrini – Tardelli, Bonini, Boniek, Platini és Rossi, illetve a helyére álló Marocchino játszott Giovanni Trapattoni csapatában a Hamburg elleni fináléban.

A Heysel és az első siker

Két évvel később már megnyerte a Juve a kupát, minden idők legtragikusabb BEK-döntőjében, a Heysel-stadionban. 1985-ben 39-en haltak meg, s legalább hatszázan megsérültek a Liverpool és a Juve találkozója előtti szurkolói összecsapásokban. A fekete-fehérek a finn Ilves, a svájci Grasshoppers, a cseh(szlovák színekben induló) Sparta Praha és a francia Girondins Bordeaux kiejtésével kerültek a döntőbe, ahol aztán Michel Platini tizenegyesgóljával győztek 1-0-ra. Az összeállítás (Tacconi – Favero, Scirea, Brio, Cabrini – Tardelli, Bonini, Platini – Briaschi, majd Prandelli, Rossi, majd Vignola, Boniek) nagyon hasonlított az athénire, s még mindig „Trap” volt az edző.

Aranyat érő tizenegyesek

Újabb (bő) évtizedes szünet után már nem a BEK, hanem a Bajnokok Ligája döntőjébe került be az akkor Marcello Lippi által irányított csapat. Az a korszak az eddigi legeredményesebb, három egymást követő évben is finalista lett a gárda, sőt az első alkalommal, a római Olimpiai Stadionban tizenegyesekkel megverve a címvédőt, letaszította az Ajaxot a trónról. Az 1-1-re végződő mérkőzést követő szétlövésben a szerb Vladimir Jugovic lőtte be a döntő tizenegyest. A Juve, amely a csoportszakaszban a Borussia Dortmundot, a Steauát és a Rangerst előzte meg, az egyenes kieséses szakaszban a Real Madridot és a Nantes-ot búcsúztatta. Az Örök Városban Fabrizio Ravanelli góljával vezetett, ezt még Jari Litmanen kiegyenlítette, aztán a tizenegyespárbajban 4-2-re nyert a Juve. A döntőben Peruzzi – Ferrara, Pessotto, Vierchowod, Torricelli – Conte, Paulo Sousa, Deschamps – Ravanelli, Vialli és Del Piero kezdett, Jugovics, Padovano és Di Livio állt még be.

Puhl Sándor nem hozott szerencsét

Egy évvel később Puhl Sándor vezette (Bozóky Imre és Hamar László társaságában) a müncheni döntőt, amelyen a Juve 3-1-re kikapott a Borussia Dortmundtól. Pedig a döntőig nagyszerűen ment minden: a torinóiak mindössze négy gólt kaptak, miközben a csoportszakaszban a Manchester Uniteden, a Rapidon és a Fenerbahçén, majd tavasszal a Rosenborgon és az Ajaxon is túljutottak. A mostani sorozathoz hasonlóan veretlenek maradtak a fináléig. A bajor fővárosban Paulo Sousa már az ellenfélnél játszott, a Juvét Peruzzi – Porrini, Ferrara, Montero, Iuliano – Deschamps, Di Livio, Jugovic, Zidane – Vieri és Bokšić, illetve csereként beállva Del Piero (ő szerezte 0-2-nél a szépítő gólt), Tacchinardi és Amoruso képviselte, azaz alaposan kicserélődött egy év alatt az alaptizenegy.

A Real volt a végállomás

1998-ban is döntőbe jutott a Juventus. Addig Lippivel minden fináléban, Rómában és Münchenben is szerzett egy-egy gólt – Amszterdamban nem sikerült. A Real Madrid Predrag Mijatovics góljával 1-0-ra nyert. Ezúttal a korábbiaknál jóval több gólt kapott a védelem (tíz mérkőzésen tizennégyet), a csoportszakaszban a Man United mögött, a Feyenoord és Telek András csapata, az 1. FC Košice előtt „csak” másodikként végzett, de aztán túlkerült a Dinamo Kijeven és az elődöntőben (a mostanihoz hasonlóan) kiejtette az AS Monacót. Amszterdamban Peruzzi – Torricelli, Montero, Iuliano, Pessotto – Deschamps, Di Livio, Davids – Zidane – Inzaghi, Del Piero, majd csereként Conte, Tacchinardi és Fonseca játszott.

Az olasz döntő

A következő dátum 2003, a helyszín az Old Trafford, Manchester. Az edző újra Marcello Lippi volt. A Juve először játszott „csak olasz” döntőt, a negyven évvel az első BEK-győzelme, az 1963-as diadal után újra angol földön kupagyőzelemre készülő AC Milan ellen. A torinóiak az első csoportszakaszban a Newcastle-t, a Dinamo Kijevet és a Feyenoordot, a másodikban – a Man United mögött végezve – a Baselt és a Deportivót búcsúztatták. Utána a Barcelonát és a Real Madridot is kiverték, ami azért akkor sem volt kis bravúr. A döntőben hiányzott a szezon legjobb játékosa, a sárga lapjai miatt eltiltott Pavel Nedvěd, Gianluigi Buffon hiába védett ki két lövést is a tizenegyes-párbajban, Dida még rajta is túltett. Gól nélküli 120 perc után Paolo Maldini emelhette a trófeát a magasba, miután a Milan 3-2-re megnyerte a szétlövést. A Juve a Buffon – Thuram, Ferrara, Montero, Tudor – Camoranesi, Tacchinardi, Davids, Zambrotta – Trezeguet, Del Piero csapattal kezdett, Conte, Birindelli és Zalayeta állt még be. „Alex” Del Piero lett az első játékos, aki négy BL-döntőben is pályára lépett a Juventus tagjaként.

Öten maradtak

2015-ben a klub gólkirálya már nem volt a csapatban a legutóbbi BL-döntőben. A berlini Olimpiai Stadionban a Barcelona ellen 3-1-re kikapott a Juve, pedig, miután Álvaro Morata kiegyenlítette Ivan Rakitić gólját, a második félidő közepéig tartotta magát. Akkor aztán Luis Suárez, majd az utolsó pillanatokban Neymar is szerzett egy gólt. A Juve, már Massimiliano Allegrivel a kispadon, a görög Olympiakoszt és a svéd Malmőt megelőzve, az Atlético Madrid mögött lépett tovább a csoportból, majd kiejtette a Borussia Dortmundot, az AS Monacót és a Real Madridot. A Juve a német fővárosban a Buffon – Lichtsteiner, Barzagli, Bonucci, Evra – Marchisio, Vidal, Pirlo, Pogba – Morata, Tévez összeállításban kezdett, Coman, Pereyra és Llorente állt be az utolsó szűk negyedórára. Közülük mindössze öten (Buffon, Lichtsteiner, Barzagli, Bonucci, Marchisio) lehetnek ott majd Cardiffban a pályán.