A supergai tragédia

1949. május 4-én az akkori legsikeresebb olasz labdarúgócsapat, a Torino a Benfica ellen játszott gálamérkőzést Lisszabonban. Hazafelé tartva a játékosokat és a stábot szállító G212-es repülőgép viharba került, ezért alacsonyabbra ereszkedett, de a Superga-hegynél lezuhant. A gépen tartózkodó mind a 31 ember meghalt, köztük a csapat magyar légiósa, Schubert Gyula, valamint Egri-Erbstein Ernő technikai vezető is. Az együttesből egyedül Suro Toma maradt életben, mivel sérülés miatt nem utazott el a többiekkel Lisszabonba. A Torino a hátralévő meccsekre ifjúsági játékosaival állt ki, de ellenfelei is így tettek, így a csapat a szezon végén bajnok lett.

A müncheni katasztrófa

1958. február 6-án a Manchester United hazafelé tartott, miután idegenben búcsúztatta a BEK-ből a Czvena Zvezdát. A csapatot szállító repülő Münchenben megállt üzemanyagot felvenni, majd megpróbálta folytatni útját. A rossz időjárási viszonyok mellett kétszer sem tudott felszállni a gép, a harmadik kísérlet pedig végzetes lett: az irányíthatatlanná vált repülő egy házba csapódott. Összesen 23-an vesztették életüket, köztük a United nyolc játékosa, valamint a magyar származású Miklós Béla utazási ügynök is. Túlélte a tragédiát Matt Busby menedzser és Bobby Charlton is, aki később BEK-győztes és világbajnok lett.

Csodával határos túlélés

1972. október 13-án, az uruguayi légierő Chilébe tartó repülőgépe, a Old Christians Club nevű rögbicsapat tagjaival a fedélzetén nekicsapódott az Andok oldalának. A Fairchild FH-227D típusú turbólégcsavaros gép két szárnya és farka letört, a törzs pedig egy 3600 méter magasan lévő, havas lejtőn állt meg. A 45 utasból 12-en szörnyethaltak, öten másnap, egy ember pedig a nyolcadik napon hunyt el – az áldozatok közül 11 a rögbicsapathoz tartozott. A túlélők közül többen egy későbbi lavinaomlásban vesztették életüket. Végül 72 nappal a katasztrófa után 16 embert mentettek ki – életben maradásukhoz az is kellett, hogy egyenek halott társaik húsából. Az esetet könyv és film is feldolgozta.

Egy válogatott katasztrófája

1993. április 7-én Zambia futballválogatottja Szenegálba tartott világbajnoki selejtezőre, de a gép Gabon fővárosa, Libreville mellett a tengerbe zuhant. A gépen már az első megállás során, Brazzaville-ben észleltek műszaki gondokat, ennek ellenére folytatta az útját, és nem sokkal a második felszállás után kigyulladt a baloldali hajtómű. A katasztrófát senki sem élte túl: összesen harmincan haltak meg, köztük 18 játékos, az edző és a stáb. A válogatottból Kalusha Bwalya maradt életben, mivel akkor a PSV légiósa volt, így a többiektől külön, Hollandiából utazott Dakarba.

A jaroszlavli tragédia

A Lokomotyiv Jaroszlavl jégkorongcsapatát szállító Jak-42-es gép 2011. szeptember 7-én felszállás után nem sokkal kettétört és kigyulladt a jaroszlavli reptér közelében. A 37 utasból és nyolcfős személyzetből ketten élték túl a balesetet, de közülük Alekszandr Galimov, az orosz hokiklub játékosa a kórházban meghalt öt nappal később. A hivatalos vizsgálat szerint több más szerencsétlen körülmény mellett emberi hiba, a benyomott fékpedál miatt zuhant le a repülő. Kiderült, hogy a kapitány hamisított engedéllyel repült, míg a másodpilóta nem rendelkezett megfelelő átképzéssel a Jak-42-es vezetéséhez.