A találkozó legjobbja Joe Flacco, a Ravens irányítója lett. A tengerentúli nagy bajnokságok történetében első alkalommal állt szemben egymással vezetőedzőként egy testvérpár a nagydöntőben, a győztes alakulatot John Harbaugh vezetette, míg a vesztes oldalon Jim Harbough állt. Super Bowl-győzelemmel fejezte be fantasztikus karrierjét Ray Lewis, a Baltimore védője, aki a klub 1996-os megalapítása óta szolgálta az együttest és a 2000-es idényben már felért a csúcsra a gárdával.

Super Bowl:
Baltimore Ravens-San Francisco 49ers 34-31 (7-3, 14-3, 7-17, 6-8)

New Orleans, Superdome, 71 024 néző

Az Amerikai Főcsoport (AFC) bajnoka, azaz a Baltimore kezdte jobban az összecsapást, ugyanis már az első negyedben megszerezte a vezetést, az irányító Joe Flacco adott hatpontos gólt érő átadást (touchdown) Anquan Boldinnak. Ugyanakkor azonnal válaszolt a Nemzeti Főcsoport (NFC) legjobbja, a San Francisco David Akers mezőnygóljával szépített (7-3).

A második játékrészben tovább növelte előnyét a Ravens, Flacco ezúttal Dennis Pittát találta meg a végzónán belül (14-3). A következő támadássorzatot első játékában Colin Kaepernick átadását a Ravens veterán kiválósága, Ed Reed halászta le a levegőből, remek mezőnypozícióhoz juttatva ezzel csapatát. Reednek a rájátszásokban ez volt karrierje során a kilencedik olyan labdája, amit megszerzett az ellenféltől a levegőben (interception) , ezzel pedig NFL-rekordot állított be. A San Francisco védelme ugyanakkor mezőnygóltávolságon tartotta a Hollókat, akik ekkor egy trükkös játékot választva a rúgójátékossal próbálkoztak futni, de Justin Tuckert megállították. Nem sokkal később azonban már ismét a Baltimore támadhatott, és egy fantasztikus, 56 yardos touchdwonnal - amelyet Flacco passzolt Jacoby Jones-nak - 21-3-ra alakította az eredményt. A félidő utolsó pillanataira a 49ers még összehozott egy mezőnygólt (21-6).

A nagyszünetet követően álomszerűen kezdett a Ravens: Jacoby Jones Super Bowl-rekordot jelentő 108 yardos(!) touchdownt szerzett a San Francisco kezdőrúgását követően (28-6). Nem sokkal később egy, a tengerentúlon ritkán látható jelenet miatt szakadt félbe a találkozó, ugyanis a New Orleans-i Superdome nagy részében kialudtak a fények. A találkozót csak 36 perc után folytatták.

A pihenőt jót tett a San Franciscónak és Michael Crabtree TD-elkapásával csökkentette a különbséget (28-13). Ezt követően a 49ers védelme pillanatokon belül leparancsolta a pályáról a Ravens támadósorát, és Frank Gore futott touchdownjával még szorosabbá tette a küzdelmet (28-20). A Baltimore következő labdabirtoklásánál a futó Ray Rice elejtette a labdát, így ismét a San Francisco támadhatott, de "csak" mezőnygólig jutott (28-23).

A zárónegyed Baltimore támadássorozattal és mezőnygóllal kezdődött (31-23). A Hollók védelmének ugyanakkor nem volt ellenszere a 49ers támadóegységére, amely egy szép támadássorozat végén az irányító Kaepernick futásával szépített, de a kétpontos kísérlet nem sikerült (31-29). Jöhetett ismét a Raven, és egy hosszan elnyújtott támadás végén újabb mezőnygólt szerzett (34-29). Négy és fél perccel a vége előtt azonban újra a San Francisco támadhatott, Kaepernick vezetésével pedig alig több mint két perc alatt mindössze tíz yardra került az ellenfél végzónájától, ám nem tudta bevinni a labdát. Ezzel visszakerült a labda a Ravenshez, amely másfél percet "megölt", egy safetyvel úgymond "öngólt rúgott" (34-31), de így a 49-ersnek már csak 4 másodperce maradt, de a csoda elmaradt, bajnok a Ravens...