A jeles szakember, aki játékosként az 1964-ben, Tokióban győztes válogatott tagja volt, múlt kedden hunyt el 72 éves korában. Végső búcsúztatása február 28-án 14:15 órakor lesz a Farkasréti temető Makovecz-termében.

Rusorán Péter sportolói pályafutását 1949-ben a Fáklya Operában kezdte, majd 1950-től 1961-ig a Bp. Vörös Meteor, 1961 és 68 között a Csepel Autó, 68 és 72 között pedig a Vasas játékosa volt. A nemzeti csapatban 103 alkalommal játszott. Az 1964-es ötkarikás arany előtt 1960-ban olimpiai bronzérmet szerzett a válogatottal.

Szakvezetőként 1973 és 1978 között a Vasas vezetőedzőjeként ténykedett, majd 1979-ben az iráni válogatottat irányította. A mesteredzői címet is ebben az esztendőben kapta meg. A Vasas után a görög Ethnikosz edzője volt, majd 1983 és 1986 között a magyar válogatott szövetségi kapitányi tisztét töltötte be. 1991-ben a Tungsramnál dolgozott, s ugyanettől az évtől 1997-ig a berlini Spandau 04, 1998-ban pedig a svájci SVVC Horgen vezetőedzője volt.

Rusorán Pétert a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vízilabda Szövetség és a Vasas is a saját halottjának tekinti.