Budinszki Barbara 1979. december ötödikén születt, Dunaújvárosban. Öt éves kora óta lovak közelében él, hobbilovas édesapja vitte először lovardába. Így kezdett rendszeresen lovagolni, majd "ottragadt". 2002 óta dolgozik Ribárszki Sándornál, Overdose trénerénél.

Szezonban 6-10 négylábút "lovagol le" naponta. Mint az interjúban elmondta: nyáron, ha nagyon meleg van, már sokszor reggel hatkor lovon ül, és délután háromkor száll le. Ez nem gond számára, ezt szereti csinálni - vallja meg az Overdoseonline.hu kérdéseire válaszolva.

A munkalovas maga is versenyez: 2003 óta lovagol a Kincsem Parkban. Ez idő alatt 87 versenyből hatot nyert meg. Azokra a győzelmeire emlékszik a legszívesebben vissza, amikor rajta is múlt a siker, nem "csak a ló nyert".
 
Barbara elmondása szerint ő egy eléggé zárkózott ember, "jól elvan" egyedül. Szabadidejében is leginkább lovakkal foglalkozik. Korábban tenyésztett kutyákat, ez volt a hobbija, de most már csak lovakkal foglalkozik.
 
Overdose nem volt szimpatikus elsőre

Két angol csikó érkezett utoljára - emlékszik vissza az interjúban Budinszki Barbara. Az egyik volt Dózi, és egy kanca. A kanca majdnem kétszer akkora volt, mint Overdose. Dózi ugyan formásnak látszott, mindene megvolt, csak éppen kicsi volt. Barbara most már a világ végére is elmenne Dózival, ám az első időkben kifejezetten nem szimpatizált a lóval. Eleinte nem is ült rá, pedig neki kellett volna lovagolnia, mivel mindketten kicsik.

Mint elmondta: "Amikor beadtam a derekam és felültem rá, már az első alkalommal tetszett. Aranyos és szimpatikus volt. Talán három hete lovagoltam, mikor éreztem, hogy olyan kis vagány ő. Éreztem, hogy nem fél semmitől. Volt neki egy temperamentuma, amibe beleszerettem. Soha nem volt probléma Dózival munkában. Aranyos volt csikónak is. Szerintem még soha senki nem esett le róla."
 
Nincs minden lónak állandó lovasa, ám Overdose kivétel, hiszen őt csak Barbara lovagolja.

Overdose napirendje
 
Nincs időhöz kötött napirendje sem neki, sem más lovaknak - mesélte Budinszki Barbara. Overdose szerencsés, mert elég régóta egyedül dolgozik, azaz nincsen szüksége munkapartnerre. "Ez fontos, mert nem kell más lóhoz, lovashoz alkalmazkodnunk. Nyáron vele megyek ki elsőként, hogy ne a nagy melegben dolgozzon. Ha sok idő van még a következő versenyéig, akkor előfordul, hogy a munkák után, délután egy-két óra felé, még kimegy karámba. Néhány nappal a verseny előtt viszont már csak akkor, ha vasárnap nem kap munkát. Ez csak ritkán fordul elő, hiszen a tréner akkor is inkább kiküld vele, hogy egy kicsit trappoljon, vagy menjek vele egy lassú kentrét. A boxot nagyon jól viseli. Jól "elvan". Elszénázgat. Etetés, zabolás után kicsit megpucolgatom, kicsit foglalkozom vele és másnapig pihenhet" - mondta el a munkalovas.
 
Az Overdoseonline.hu interjúját jegyző szerkesztő, Sereg András egyik kérdésében felidézi. "Németh Feri bácsi mindig azt mondja nekem, Imperiált sosem kellett tréningezni, mert önmagát trenírozta. Neked ad valami utasítást Ribánszki Sándor tréner reggelente?"
 
Budánszki Barbara válaszában kifejtette, hogy sok gond Dózival sincs. A tréner annyit mond neki, hogy "melyik pályára menjek, milyen tempót menjek, de sok munka ő bele sem kell. Nagyon könnyen készíthető ló." Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy miként zajlik egy külföldi versenyre való utazás. Hányszor kell megállni a lóval, mi történik a megérkezéskor?

A munkalovas válaszában elmondta: 2008 elején "kicsit izgultam az első utazás előtt, hiszen Dózi kétévesen egyszer "bepánikolt" hazafelé jövet, és emiatt kissé aggódtam. Azóta szerencsére semmilyen problémája nincs az utazással. A sima kettes lószállítót szereti nagyon. Párizsba elindultunk egy másfajta önjáróval, egy kis busszal amiben Dózi háttal állt. Bábolnánál elfordultunk Pozsony felé, mert mire megérkezünk, "tönkrement" volna a ló.

Dózi kissé hisztis

Háttal utaztatva Dózi "idegbeteg volt. Egyfolytában ömlött róla a víz, és folyton meg akart fordulni, kapart és rúgta a falat. Szerintem neki azért fontos hogy menetirányban álljon, mert ott van a fejénél a kis ablak, és ő így egész úton nézelődik. Néha adok neki vizet, almát, de a lovat nem vesszük le egész úton. Akkor sem mikor nekünk muszáj megállnunk. Amikor megérkezünk meg kell keresni az Igazgatóságot. Akkor le kell adni a ló útlevelét, megmondják melyik boxba álljon, és onnantól 'tojnak a fejére' a delikvensnek, de a helyi trénerek mindenütt nagyon segítőkésznek mutatkoztak. Akármi kellett mindig adtak vagy segítettek."

Kérdésre válaszolva Budinszki elmondta: az ő személye megnyugtatja Dózit, "hiszen itthon is engem lát legtöbbet, így engem szokott meg legjobban. Például ő nem bírja az úgynevezett angol boxokat, amikor ki tud nézni, mert ideges, és nem is merem neki nyitva hagyni az ablakot. Reggel mikor kinyitom az ajtót, 'tiszta bolond'. Aztán kihozom, és sétálok vele öt percet, majd mikor visszamegyünk a boxba, ott állok mellette, míg eszik, reggelizik. Mikor kijövök, akkor rohan oda az ajtóhoz és néz engem, tehát mutatja, hogy fontos neki a jelenlétem. Ha süt a nap odaülök a box elé újságot olvasni, akkor nyitva hagyhatom a tetejét, addig Dózi ott jól elvan. Eszik, pihen, de ha nem vagyok ott, akkor nem merem nyitva hagyni. Ha nem is látom, de bekiabálok neki és meghallja a hangom, már másként viselkedik."

Amikor Overdose kirúgja a kovácsot a boxból

A munkalovas az imádott ló érzékenységéről is beszélt: "Ha például nem jössz ki vele, kicsit megbünteted, kicsit rászólsz, akkor 'elmennek neki otthonról' és inkább kirúgja a kovácsot a boxból. Utána 'jól van apukám' - megsimogatom a homlokát, és akkor szent a béke. Okos ló, de érzékeny és makacs. Amikor például 2008-ban kezdődött a sajtófelhajtás körülötte, azt nagyon rosszul viselte az elején. Azt sem mondom, hogy most oda van érte, de az elején, mikor kimentünk, kérték, hogy egy fotóra állítsam be. Ez már lehetetlen. Õt nem lehet beállítani. Némely fotós el tudta kapni a pillanatot, de ha én bármivel próbálkozom ilyenkor, akkor ő csak ezért sem teszi azt. Ideges, izzad és volt már olyan, hogy egyik lábával elrúgta a másikat."

És végül néhány részlet Overdose "magánéletéből": Az istállótársak közül nincs "pajtása", szinte mindig egyedül dolgozik. A kancák iránt egyelőre nem érdeklődik, "még kisfiú."