A horvát válogatott szövetségi kapitánya, Slaven Bilic egy helyen változtatott az Ausztria elleni győztes csapaton: a Schalke irányítóját, Ivan Rakiticet állította Mladen Petric helyére, míg a német együttes ugyanabban az összeállításban kezdett, mint a lengyelek ellen. A két válogatott tagjai régi ismerősként köszönthették egymást, hiszen a horvátok közül négyen is német klubban futballoznak, míg a Kovac-testvérek Berlinben születtek.

Nem estek egymásnak a csapatok, mindkét válogatott óvatosan kezdte a mérkőzést. A németek átadták a területet, és ismét a villámgyors kontrákra építettek, de ezek ezúttal nem voltak olyan hatékonyak, mint a lengyelek elleni találkozón. Slaven Bilic együttesének tagjai remekül semlegesítették az első meccsen két gólt szerző Podolskit, így akadozott a német válogatott támadógépezete.

A horvátok aztán alaposan feladták a leckét Ballackéknak, hiszen első helyzetükből betaláltak: a 24. percben Pranjic beadására Srna érkezett a hosszú saroknál védőjét megelőzve, és Lehmann mellett a kapuba lőtt (1-0).

A németek nagyobb iramra kapcsoltak, de továbbra sem találták a ritmust, illetve a rést a horvát védelmen. A legnagyobb helyzet Ballack szabadrúgása volt, amelyet Pletikosa bravúrosan ütött ki. A félidő végén növelhették volna előnyüket a horvátok, de Lehmann mutatott be bravúrt Kranjcar közeli kísérlete után.

A szünetben Odonkor állt be, de a szélső sem tudott új lendületet adni a sablonosan játszó Löw-legénységnek. A 62. percben egy potyagóllal növelte vezetését Slaven Bilic csapata: Rakitic beadása megpattant egy védőn, így a kapufára vágódott, onnan pedig Lehmannt becsapva a középen érkező Olic elé került, akinek már csak be kellett pofoznia a labdát (2-0).

A németek elkeseredetten küzdöttek, és Podolski kapásból szerzett bombagóljával szépítettek is (2-1). A horvát válogatott a góltól sem esett össze, stabilan és szervezetten védekeztek, kontráik állandó veszélyt jelentettek Lehmann kapujára.

Az ötlettelenül játszó Nationalelf játékában egyáltalán nem volt benne az egyenlítés, és néhány labdarúgónál a csalódottság dühbe csapott át: a hosszabbításban Schweinsteiger lökte meg Kranjcart, tettéért pedig - némileg túlzóan - egyből piros lapot kapott.

A horvát válogatott a sikerrel óriási lépést tett a továbbjutás és a csoportelsőség felé, míg a futballt szerető semleges közönség is dörzsölheti a tenyerét, hiszen érik a portugál-német negyeddöntő, amely igazi csemegét jelentene.

Jegyzőkönyv:
Horvátország-Németország 2-1 (1-0)

Horvátország: Pletikosa - Corluka, R. Kovac, Simunic, Pranjic - Srna (Leko, 80.), Modric, N. Kovac, Rakitic - Krajncar (Knevezic, 85.) - Olic (Petric, 72.)

Németország: Lehmann - Lahm, Metzelder, Mertesacker, Jansen (Odonkor, 46.) - Fritz (Kuranyi. 82.), Frings, Ballack, Podolski - Gomez (Schweinsteiger, 65.) , Klose

Gól: Srna (24.), Olic (62.), Podolski (79.)

Sárga lap: Srna (27.), Simunic (45.), Ballack (75.), Leko (92.), Lehmann (92.) , Modric (93.)

Piros lap: Schweinsteiger (92.)

Edzői nyilatkozatok:

Slaven Bilic, a horvát válogatott szövetségi kapitánya: "Nagyon elégedett vagyok, minden játékosom százszázalékos teljesítményt nyújtott, különben nem is nyerhettünk volna egy ilyen erős csapat ellen. A győzelmünk megérdemelt, mert több veszélyes helyzetünk volt és a mérkőzés jelentős részében jobban játszottunk ellenfelünknél. Mi irányítottuk a játékot és az történt a pályán, amit mi akartunk."

Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya: "Az első félidőben szinte semmi sem valósult meg abból, aminek az első fordulóban a lengyelek ellen a győzelmünket köszönhettük. Elvesztettük a párharcokat, nem játszottuk be az üres területekre a labdát és hátul bosszantó hibákat követtünk el. A második játékrészben mindent megpróbáltunk, 2-0 után sem estünk szét, de ez ma nem volt elég."

A meccs embere az InfoRádió szerint: Vedran Corluka

A horvát válogatott jobb oldali hátvédje, Vedran Corluka 1986. február 5-én, Derventán született, egy kis faluban a bosnyák-szerb határon, amely ekkor még Jugoszláviához tartozott. Hivatalosan azonban Dobojban anyakönyvezték, mert csak ott volt hivatal.

A nagyra nőtt fiatalember a Dinamo fociiskolájában nevelkedett nyolc éves korától, majd 17 évesen már az első csapat keretéhez tartozott, de abban az idényben még nem vetették be a nagyok között. Később is kölcsönadták az Inter Zapresicnek egy kicsit erősödni - meglepő bajnoki ezüsttel szolgált a kis klub abban az idényben - , csak visszatérte után lett stabil csapattag a Dinamóban.

Kiválóan fejelő, remek ütemérzékű védő, aki a védekező középpályás szerepében is feltalálja magát. Húszévesen, a világbajnok olaszok elleni győztes felkészülési mérkőzésen debütált a nagyválogatottban, igaz, előtte már 42 alkalommal szerepelt a különféle korosztályos együttesekben.
A selejtezősorozatban minden találkozón játszott, és olyan magabiztos teljesítményt nyújtott - főleg az angolok ellen -, hogy a Manchester City nem fukarkodott kifizetni 8 millió fontos vételárát a Dinamónak, majd ötéves szerződést íratott alá vele tavaly nyáron. A Cityben is állandó kezdőember, és a válogatottban is ő az első számú jobbhátvéd.

A németek elleni meccs a 22. válogatott fellépése volt, és magabiztos védőmunkája mellett a támadásokat is remekül segítette. A remekül teljesítő hátsó négyesből azzal emelkedett ki, hogy rossz passza egyáltalán nem volt.

Sikerei: horvát bajnok (2006, 2007), bajnoki második (2005), kupagyőztes (2007)

Érdekesség: Hat alkalommal is játszott a magyar korosztályos válogatottak ellen. 2005 áprilisában Dakovón védő létére két góllal vette ki a részét a mieink 4-2-es legyőzéséből, felkészülési találkozón. Számunkra azonban a 2005 októberi, kaposvári mérkőzés a legemlékezetesebb, mert az 1-1-es döntetlen az U21 Eb-nyolcaddöntőt jelentette a mieink számára. (Más kérdés, hogy utána szoros küzdelemben alulmaradtak a címvédő olaszokkal szemben.)