A milánói Inter az elmúlt negyven évben három nagy korszakot élt meg. Az elsőben, a hatvanas évek közepe táján, Helenio Herrera vezérletével, a catenacciót szinte tökélyre fejlesztve a világ legjobbjaként tündökölt. 1964-ben és 1965-ben is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját és a Világkupát.

A második nagy időszak a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának évei voltak, a nem kevésbé legendás edző, Giovanni Trapattoni irányításával. A három német sztár, Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Andreas Brehme köré épített csapat megnyerte a bajnokságot (az 1989-es scudetto volt az utolsó, amelyet az Inter eddig a pályán kiharcolva varrhatott a mezére), s az UEFA-kupát. A harmadik mostanra alakult.

Rengeteg sztár - mostanáig hiába

Massimo Moratti, a főtulajdonos, aki Giacinto Facchetti szeptemberi halála után ismét visszavette az elnöki posztot, rengeteget tett érte. 1995-ban került az egyesület élére, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy édesapja örökébe lépjen. Az idősebb Moratti, Angelo volt ugyanis a klub első embere a hatvanas években, az aranykorszakban.

A civil életben a politikatudományok doktoraként diplomát szerzett, 61 éves, dúsgazdag presidente az elmúlt bő egy évtizedben rengeteg játékost vett, de egészen a mostani évtized közepéig nem tudott az Inter az olasz trónra felülni. 2005-ben és 2006-ben ugyan ,,saját erejéből" megnyerte az Olasz Kupát (egyébként mindkétszer a mostani legnagyobb rivális, az AS Roma ellen), de a bajnoki cím csak álom maradt. Tavaly nyáron végre bajnok lett a csapat - de a szövetség döntése alapján, a bundabotrány hozadékaként.

Az Inter ölébe hullott a scudetto, a bajnoki jelvény, s a kék-feketék a presztízst tekintve nem voltak könnyű helyzetben. Nyilvánvaló volt, hogy a Juve kizárása, s a Milan súlyos büntetése utána könnyen megnyerhetik a mostani szezonban újra a bajnokságot. Ám egyáltalán nem mindegy, milyen teljesítménnyel!Nos, az Inter valóban mindent megtesz azért, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A múlt héten még azért ünnepelte Olaszország, mert kilencpontos előnnyel zárta őszi bajnokként a bajnokság első felét, a legutóbbi, a Fiorentina elleni győzelem már három újabb rekordot hozott.

A csapat immár sorozatban 13 bajnoki győzelemnél tart, tizenegy ponttal vezet a bajnokságban, amire az olasz liga történetében még nem volt példa egyetlen listavezető esetében sem a 20. forduló után, s 54 ponttal áll, ami ugyancsak rekord a campionato ezen szakaszában. Az Inter, ha így folytatja, az olasz futball első olyan csapata lehet, amely eléri a százpontos álomhatárt.

A Bajnokok Ligája-győzelem az igazi cél

A milánói sportnapilap, a La Gazzetta dello Sport statisztikája szerint a mostani szezonban még öt csapat áll veretlenül az európai bajnokságokban, ám közülük csak egy játszott ilyen sok meccset - s valljuk be, egyik sem szerepel az olaszhoz hasonlóan erős bajnokságban. (S. Coloma, andorrai, 10 győzelem, 1 döntetlen; Levszki Szófia, bolgár, 12, 3; Sheriff Tiraspol, moldovai, 16, 5; Domzale, szlovén, 13, 7; Dinamo Kijev, ukrán, 13, 3).

Moratti azt mondja, az álma a Bajnokok Ligája megnyerése. Világos: a csonka campionato megnyerése után az lenne az igazi diadal. De még fontosabbnak tartja, hogy jövő március 8-án, amikor a kék-feketék a 100. születésnapjukat ünneplik majd, a világ legjobb csapataként ünnepeljék őket.

Buffon és Messi álom, de Lampard jöhet

Az Inter kiszemelt magának néhány játékost, Moratti Buffon és Messi megszerzéséről is álmodik. Ugyanakkor a Corriere dello Sport keddi száma szerint az igazi nagy vétel Frank Lampard lenne, aki lehet, hogy elhagyja a Chelsea-t, amennyiben Mourinho - amint az nagyon valószínű -, a nyáron távozik a Kékektől.

A lap tájékozottan megjegyzi, hogy Lampard a távozása esetén, - spanyol élettársa miatt - a Barcelonába, vagy esetleg a Real Madridba menne, de állítólag Mourinho esetleges milánói szerződése őt is az Interhez csábíthatja. A középpályásnak 2009-ig van szerződése a Chelsea-vel, az olaszok ismeretei szerint körülbelül 12-14 millió euróért megvehető lenne.