Hall 1981-ben lépett ki a Specials együttesből, majd Neville Staple és Lynval Golding társaságában megalapította a Fun Boy Three együttest.

A Specials közleménye szerint az énekes rövid betegség után hunyt el.

"Terry csodálatos férj és apa volt, valamint egyike a legkedvesebb, legviccesebb, legeredetibb lelkeknek.

Zenéje és előadásai tele voltak élettel, örömmel, humorral, az igazságért való küzdelemmel, de leginkább szeretettel"

- írta a banda búcsúzóul.

Staple, aki éppen feleségével üdül Egyiptomban, arról írt, hogy mélyen megrázta Hall halála, és nagyon fog neki hiányozni.

Elvis Costello Hall hangját "tökéletes hangszerként" írta le, amellyel a The Specials igaz és fontos dalait tolmácsolta. Hozzátette, hogy ez az őszinteség az örömről és bánatról szóló sok dalában hallható.

A zenész 1959-ben született Coventryben, családja legtöbb tagja az autógyártásban dolgozott. Tizenkét éves korában azonban tragikus fordulatot vett az élete, amikor egy tanára elrabolta, Franciaországba hurcolták, és négy napig szexuálisan bántalmazták. Mint 2019-ben elmondta:

"aztán arcon ütötték, és otthagyták az út szélén".

Hall felidézte, hogy a történtek miatt egész életében depresszió kínozta, 14 éves korában kikerült az iskolából, és a számára felírt Valium miatt gyógyszerfüggő lett.

Végül a zenében talált magára, először egy helyi punkegyütteshez, a Squadhoz csatlakozott, és Red Alert című lemezükön már szerzőként is szerepelt.

Terry Dammers figyelt fel rá, és elhívta a Specials együttes frontemberének. A bandát azt követően ismerték meg Anglia-szerte, hogy John Peel a Radio 1-en futó műsorában lejátszotta Gangsters című számukat.

A Specials volt a legelső ska-reggae zenekar, amelyben feketék és fehérek együtt játszottak. Az 1977-ben Coventryben alakult csapat aktív részese és egyik kiemelkedő formációja volt a hetvenes évek végén Angliában újjáéledő ska hullámnak, a Madness, a Beat és a The Selecter mellett.

A ska a jamaicai reggae és rocksteady műfaj előfutára volt az ötvenes években, és mintegy két évtizeddel később Angliában 2 Tone néven söpört végig. Az angol skába beépítették az akkor csúcspontján lévő punkzene energiáját és stílusát, a szövegekbe politikai és szociális üzeneteket szőttek.

A Specialsnek 1979 és 1981 között hét száma jutott fel egymás után a brit tízes toplistára.

A Ghost Town három hétig vezette a toplistát és sokan minden idők egyik legjobb brit popszámának tartják.

Hall ekkor még csak 22 éves volt, és úgy érezte, nem tudja összeegyeztetni a számaik politikai üzenetét az őket körülvevő ünnepléssel.

Otthagyta a bandát és a Fun Boy Three-ben folytatta a zenélést kísérletezőbb stílusban. The Lunatics (Have Taken Over The Asylum) című debütáló lemezük szintén sikert aratott. A Well Fancy That című számban Hall az elrablását is felelevenítette.

Hall 1994-ben szólókarrierjét is elkezdte a Home című koronggal.

2008-ban csatlakozott a Specials egy turnéjához. Az újjászerveződött együttes 2012-ben fellépett a londoni olimpia záróünnepségén. 2019-ben Encore címmel adtak ki új albumot, amivel a lemezlisták élére kerültek.

2021 októberében jelent meg a Protest Songs című gyűjteményes lemezük, amelyen mások mellett Bob Marley's Get Up, Stand Up és a The Staples Singers Freedom Highway című számait is feldolgozták.