7 °C
Bár Mozart darabjai sok fantáziával amúgy is bármely korszakba elhelyezhetők, Varró Dániel új szövegkörnyezete, ami némi kihívást is jelent, különösen jól belesimítja a mai, XXI. századi életbe a Szöktetés a szerájból című darabot – fogalmazott Miklósa Erika operaénekesnő.
Mint mondta, az volt az instrukció, hogy Konstanze megformálásakor legyen önmaga, ami elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, de talán mégis a legnehezebb. Hiszen ha az ember exhibicionistább is az átlagnál, mégiscsak előjön a szemérmessége,
a szerelemérzés kisugárzása pedig nagyon nehéz feladat.
Levetkőzni meztelenre, természetesen csak szimbolikusan, és leegyszerűsödni a saját maga mindennapi életéhez, érzéseihez komoly kihívás. A művésznő megjegyezte, a darab szerint a karakterét elrabolja egy különös férfi, és arra kényszeríti valamilyen módon, hogy váljék hűtlenné, ami pedig fontos üzenetül szolgálhat a mai fiatalság számára: hogy mindez elhatározás kérdése, hogy ha valakinek odaígérte az életét az ember, akkor „nem ugrálok ide-oda”, próbálkozva máshol is, még ha valaki vonzóbb életet kínál is.
A különleges látványvilágnak, az animációknak köszönhetően
a darab szinte olyanná válik, mintha egy filmet nézne a néző.
Pillanatok alatt egy másik környezetbe tudja a közönséget repíteni: „snitt, és egy gyárban vagyunk, snitt, és egy óceánon hajózunk” – magyarázta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő, aki nagyon szereti az újításokat, nagyon izgalmassá tudnak tenni olyan zenei pillanatokat, amelyek a mai korban talán unalmasnak tűnhetnek.
Azt, hogy közönség nélkül kell játszani, Miklósa Erika már egészen megszokta, ráadásul amúgy sem szereti látni a nézőket, hogy átszellemülten meg tudjon maradni a helyzetben, a korban, a szerepben, amit alakít. De a rezgés, amit a közönség jelenléte okoz, valamint a taps nagyon hiányzik neki. Ezért a mostani helyzetet leginkább ahhoz tudja hasonlítani, mintha egy mozifilmet vennének föl.
Miklósa Erika úgy érzi, a csend megélésével előadóművészként is átvészelhető a mostani nehéz, rendkívüli időszak. Mint fogalmazott, miután magáévá tette a csend fogalmát és adott neki időt két dialógus között, az egész pszichés probléma háttere, hogy nincs néző, nincs akinek játszani, teljesen megoldódott.
