Mint a szervezők az MTI-hez eljuttatott közleményükben felidézik, a lepkeorchideát a 18. században fedezték fel, népszerűsége azóta töretlen. Ezt a szakemberek szerint annak köszönheti, hogy könnyen nevelhető lakásban is, sokat virágzik, gondozása pedig egyszerűbb, mint a legtöbb orchideáé.

A Phalaenopsisok az ázsiai esőerdőkben őshonosak, Malajziától Új-Guineáig megtalálhatók. Jelenleg 70 faját ismerik a kutatók. Első leírása 1750-ből maradt fent, Borneo szigetén egy lepkegyűjtő fedezte fel a hatalmas, fehér virágú növényt, amely messziről úgy tűnt, mintha lepkék ülnének egy ágon.

A korabeli európai kertészetek jó ideig csak rajzok alapján ismerték a virágot, a tengeren való több hetes szállítást ugyanis a begyűjtött növények többsége nem élte túl, mivel a lepkeorchideák nem rendelkeznek víz és tápanyag tárolására szolgáló szervvel, így hamar kiszáradnak, tönkremennek. Ennek következtében csupán néhány példány érkezett meg élve Európába, így az áruk is szinte elérhetetlen volt. Az első európai virágzásra 1847-ig kellett várni. Ennek a ténynek tudható be, hogy a Phalaenopsisok később váltak széles körben ismertté, és később kerültek be az értékes európai orchideagyűjteményekbe. A lepkeorchideák keresztezése az 1960-as években vett lendületet, amikor szinte naponta születtek a kertészetekben újabb és újabb színű, mintájú és nagyságú hibridek.

A különféle fejlett laboratóriumi eljárásoknak köszönhetően a 20. századra a lepkeorchidea az egyik legnépszerűbb, legkönnyebben elérhető orchideává vált. Az elmúlt évek egyik nagy szenzációja volt a "fekete" orchidea, amelynek egészen sötét, bordó színe szinte már feketének látszik, de nagy népszerűségnek örvend az úgynevezett "vízesés" orchidea is, amelynek hosszú, lefelé hajló, dúsan virágzó szárai a vízeséshez hasonlítanak. Ezek mellett léteznek fehér bordó foltos, sárga, rózsaszín, pöttyös, csíkos, nagy-, illetve kisvirágú hibridek is.

A bemutatón számos botanikai faj és hibrid lesz látható a többi, tavasszal nyíló egyéb orchideafajjal együtt.