Vidal halálát tüdőgyulladás során fellépett komplikációk okozták - közölte unokaöccse, Burr Steers, aki szerint az egyedül élő író "egy ideje" már betegeskedett.

Kortársaival, Norman Mailerrel és Truman Capoteval a szépírók azon utolsó nemzedékéhez tartozott, amelynek tagjai egyúttal valódi hírességek is voltak - beszélgetős műsorok és pletykarovatok központi szereplői, olyan megkerülhetetlen személyiségek, akiket még azok is ismertek, akik soha egyetlen könyvüket sem olvasták.

Több száz esszé mellett számos - főleg történelmi témákat szabadon feldolgozó - regényt írt. Nagy feltűnést keltett A város és az oszlop (The City and the Pillar) című, 1948-ban megjelent regénye, amely a maga korában az elsők között foglalkozott a melegekkel. Színdarabjait a Broadwayn játszották, Tony-jelölt The Best Man című művét 2012-ben újították fel New Yorkban. Filmes forgatókönyvek és színészi alakítások is fűződnek nevéhez: többek között feltűnt Fellini: Róma című 1972-es filmklasszikusában.

A vitriolos tollú Vidal az irodalmi és politikai életben is különcnek számított. Három éve elnyerte a National Book Award-ot, de ezen kívül alig kapott egyéb komolyabb irodalmi elismerést. Kétszer indult demokrata színekben a választásokon, de mindkétszer veszített. Először az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia-i tagságot is visszautasította, azzal viccelődve, hogy már tagja a Diners Clubnak, ám 1999-ben mégis az akadémia tagja lett.

A Mark Twain és H.L. Mencken örökébe lépve független gondolkodóként vált közismertté mind irodalmi, mind politikai téren. Nem kímélte sem az élő, sem a holt politikai nagyságokat, gúnyolódott a valláson és a prüdérián, ellenezte a vietnami és az iraki háborút, és úgy kötött bele írótársaiba, mint rajta kívül senki - egy alkalommal kijelentette, hogy az angol nyelv három legszomorúbb szava: Joyce Carol Oates.

Vidal hitt a régi vágású tisztességben, ugyanakkor a modern felfogás szerinti szabad élet híve volt. Palimpsest című memoárjában arról számolt be, hogy több mint ezer "szexuális légyottja" volt, de mint hozzáfűzte, John F. Kennedy vagy Tennessee Williams hódításaihoz képest semmi különleges.

Nem vetette meg az alkoholt, és állítólag legalább egyszer minden komolyabb drogot kipróbált. Sohasem nősült meg, festői olasz villáját Ravellóban férfi élettársával, Howard Austennel osztotta meg.

Miközben külföldön élve amerikai irodalmi tekintélye némiképp halványult, továbbra is pezsgő szellemi és közélet vette körül. Orson Wellesszel vacsorázott Los Angelesben, rokonaival, a Kennedykkel ebédelt Floridában, Paul Newmannal időzött Connecticutban, vadul száguldozott Rómában a rövidlátó Tennessee Williamsszel, és megmutatta az olasz tengerpartot Mick Jaggernek. Kampányolt Eleanor Roosevelttel és Harry Trumannal. Segített William Wyler rendezőnek a Ben Hur forgatókönyvének megírásában, és szinte minden tévéműsorban föltűnt vendégként A Simpson családtól a Today show-ig.

"Attól fogva, hogy megtanultam olvasni és írni, Vidal mindent jelentett nekem. A szavai, az intellektusa, az aktivizmusa, a képessége és akarata, hogy mindig felemelje a szavát, különösen, hogy elszámoltassa a kormányzatot, olyan ösztönzően hatottak rám, hogy ki sem tudom fejezni." - fogalmazott Dave Eggers, aki 2009-ben vele együtt vehette át a National Book Award kitüntetést.