"Az Esti az borongós alkonyat, lilás esthajnal, boldog óra, az Esti az lebukó napfény, az Esti az lenge szellő és csöndes beszélgetés, baráti borozás és magányos ima, az Esti az egy név, amely ugyan már foglalt, de amely épp azt állítja incselkedve magáról, hogy ő üres, betöltendő, hogy még (mindig még!) meghatározatlan, légy a végtelen, mondja. Nevezzetek Esti Kornélnak." - írja Esterházy Péter Kosztolányi Dezsőtől kölcsönvett és továbbírt főhőséről, Esti Kornélról az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetében.

Az ötlet az volt, hogy továbbírjam az Esti Kornél-novellákat, anélkül, hogy tudtam, mit jelent az, továbbírni . Az első lépés csak annyit jelentett, hogy a főhőst nem énnek, hanem Estinek neveztem el - vallott írói műhelytitkokról az idén 60. születésnapját ünneplő szerző, aki szerint ennek az erős formai döntésnek nagy hatása és következménye volt a szövegekre.

Meglepő és mulatságos volt látni, hogy egy történet, amelyről előzetesen volt egy elképzelésem, mennyire másképp kanyarodott attól a formai döntéstől, hogy a főszereplőt Esti Kornélnak neveztem el - így Esterházy.

Esterházy "Esti" Péter

A mályvaszínű borítóba burkolt kötet fülszövege szerint "Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval". A szerző szerint azonban mindenbe beleírja magát az író - ez még azoknál a szerzőknél is így van, akiknél ez nem szembeötlő.

Nálam ez látszik, mert lírai vetülete is van a szövegeimnek - mondja Esterházy, aki azt is elárulta, hogy személyes kötődése is van az Esti névhez, mert matematika szakosként az egyetemen az "irodalmilag művelt" évfolyamtársai Estinek nevezték.

Estire járt az agya

Közel tíz évbe telt, amíg összeállt a rövidebb-hosszabb novellafüzérek alkotta Esti-kötet. Az első szöveg, az Esti Kornél és a töredék 2001-ben íródott, "akkor azt elengedtem". Aztán jött a többi, igaz évenként csak egy-kettő.

Esterházy sokáig hagyta, hogy íródjanak a történetek. Időközben elkészült a Javított kiadás, Az utazás a tizenhatos mélyére és a Semmi művészet, felkérték és elvállalt színházi munkákat is.

Közben mindent lejegyzetelt: "erre járt az agyam, mindenből Esti-történetet csináltam". Amikor tavaly ősszel úgy érezte, hogy nem volt érdemes várnia, elkezdte összeállítani a már meglévő történeteket.

Estikornélosítás

Minden könyvemnél van egy hóbortosnak nevezhető pillanat, amikor azt gondolom, hogy a további történeteket az éppen aktuális művemként lehetne megírni, vagyis mindent Fancsikó és Pintaként, Egy nőként, Harmonia Caelestisként megírni.

Az Esti esetében is tudom ezt gondolni, mert nagyon kézre áll. Gondoltam arra, hogy a régi ötleteimet is estikornélosítom, de rájöttem, hogy ez már nem megy, mert telítődtem Esti Kornéllal - véli Esterházy, aki szerint technikailag és minőségileg is lehetne folytatni a kötetet, de számára a folytatásnak már nem lenne értelme.