A stadionkoncertektől feltétlenül különbözik az, amit most csinálunk. Ez nem rock koncert: nem izzadó és ugráló tömegnek játszunk, hanem színházi, ülő közönségnek. 2008 szeptemberében kezdtünk Ákos 40 címmel turnézni. A sikeren felbuzdulva folytatjuk a jubileumi koncerteket, annak ellenére, hogy a jubileumi év véget ért: tavaly voltam negyven esztendős, és tavaly volt húsz éve, hogy ebben a színpadi műfajban tevékenykedem. Örülünk, hogy a közönség érdeklődése lehetőséget ad arra, hogy ezt a jubileumi előadássorozatot folytassuk, és ebben az elegáns, zongoraközpontú hangszerelésben muzsikáljunk tovább, mert nagyon szeretünk így fellépni.

Miért kedvelik ezt az kamarazenei előadást?

Nemcsak azért szeretjük, mert maga a kamara jellegű, akusztikus előadás, együtt muzsikálás nagyon szerethető dolog, hanem azért is, mert a közönséggel is más viszonyt tudunk kialakítani. Jó dolog régimódi történetmeséléssel szólni a dalok között a közönséghez. Ezeket nem lehet rockszínpadon csinálni.

Elképzelhetőnek tartják, hogy ebben az irányban maradnak a jövőben is?

Úgy gondolom, hogy jobb lesz a csendesebb koncertek után visszatérni a nagyobb rock előadásokhoz.

Az új turné mennyiben változott az előzőhöz képest?

Szívünk szerint semmit sem változtattunk volna a tavalyi műsoron, annyira szerettük azt játszani. Lényeges változásokra nem kell számítani. A tavalyi műsorhoz képest apró finomhangolások történtek, például a 40 című dalt nem tehettük be a műsorba, mert már betöltöttem a 41-et is. Ennek a dalnak a helyét a repertoárban a vadonatúj Gumicukor című szám helyettesíti. Ezt a dalt a mai, Magyarországon és a világban tapasztalható kaotikus érzelmi állapotok ihlették. Új feldolgozások is bekerültek a műsorba, amely az elmúlt 20 év számomra legfontosabb dalait vonultatja fel. Izgalmas lesz azoknak is, akik már jól ismerik a munkásságomat, és azoknak is, akik most járnak először Ákos-koncerten.