Bár annak idején értetlen kritika fogadta, immár 30 éves az Esztergomi Fotográfiai Biennálé, amely idén a kontakt eljárások köré szerveződött. A pályázaton kiválasztott, zsűrizett képek azt bizonyítják, hogy van élet, vagyis fotózás a digitális világon túl, van értéke az egyszerinek, a megismételhetetlennek a képipar korszakában. (Kontakt technikával készülnek azok a fotók, amelyek negatívjai közvetlen kapcsolatba kerülnek a különböző vegyületekkel érzékenyített papírral. Ilyen a cianotípia is, amely kékes színe miatt kapta a halálos méregre, a ciánra emlékeztető nevet.)

A történet - melynek eredményeként a biennálé ma Esztergom legfontosabb kortárs művészeti rendezvénye - a hetvenes évek végén kezdődött, amikor a Fiatal Művészek Klubja fotószekciója és a Fiatal Fotóművészek Stúdiója Esztergomban rendezett kiállításokat. Az akkori kísérletező, kreatív fotográfiát művelő fiatalok döntöttek úgy, hogy kétévente jelentkező fórumot szerveznek műveiknek. A kezdeményező az STB csoport (azaz Sipeki Gyula, Tamási Péter és Balla András) és Kollár István volt, támogatójuk a ma is zsűritag, Fábián László író.

Az esztergomi Vármúzeum Rondellájában, a hónap végéig látható kiállítás szervezői azokat a fotóművészeti, képzőművészeti munkákat mutatják be a közönségnek, amelyek alkotói másfélszáz esztendős leírások alapján, napfényen előhívott, közvetlen másolatokat, cianotípiákat, neográfiákat készítenek, s mindezek előállításában olyan gyakorlatra tettek szert, ami alkalmas arra, hogy képet adjon a kontakt fotográfiai jelentőségéről.