Az Iránnal kötött, a háború befejezését célzó ideiglenes megállapodás véget ért, ezt jelentette be szerdán Ankarában a NATO-csúcstalálkozón Donald Trump amerikai elnök.

Az amerikai légierő az éjjel újabb, Irán elleni csapásokat hajtott végre, míg az iráni Forradalmi Gárda arról számolt be, hogy erre válaszul csapást mért amerikai támaszpontokra Kuvaitban és Bahreinban.

Már nem is nagyon lehet követni, hogy ez hányadik hátraarc az USA és Irán konfliktusában; e kapcsán N. Rózsa Erzsébet egyetemi tanár, Közel-Kelet szakértő az InfoRádióban elmondta, nem feltétlenül hátraarc történt, hanem ez egy újabb mozgástér-kijelölés.

„Donald Trump azt mondta, hogy vége van a megállapodásnak, de hagyja az általa megbízott képviselőket tovább tárgyalni, ha ők úgy gondolják. Tulajdonképpen ugyanazt mondja, mint amit a meggyilkolt Ali Hamenei ajatollah mondott, hogy »én nem hiszek az amerikaiaknak, de tárgyaljatok nyugodtan«. A legtöbben azt várják, hogy Trump megint ezt is mondja, azt is mondja. Irán pedig megtámadott három hajót, amelyek nem azt az útvonalat használták a Hormuzi-szoroson, amely a megállapodásban szerepelt; Irán úgy értelmezi a Hormuzi-szorosról szóló pontot, hogy ezen 60 napon belül, amit Trump elnök jelölt, Irán adja az engedélyt az átkeléshez, míg a másik fél azt mondja, a szoros ománi oldalán át lehet kelni. Erről tehát még tárgyalni, egyeztetni kell” – mutatott rá a szakértő.

Hogy mitől olyan bonyolult ez a megegyezés, ami az olaj világpiaci árát ennyire himbálja, arról azt mondta, túl sok a megvitatandó pont, hol 10 pont, hol 14, és az is mindig változik, melyik mennyire hangsúlyos ezek közül, és

amíg nincs megegyezés, mindenki a saját belátása szerint cselekszik.

„Szerintem a legfontosabb az lenne most, hogy ne eszkalálódjon megint háborúvá a helyzet, márpedig ennek a küszöbén állunk megint, mivel Amerika az iráni civil infrastruktúrát támadja, Irán pedig amerikai katonaiakat” – fogalmazott az elemző.

A háttérben persze, mint mondta, hetek óta folynak egyeztetések Bahrein, Kuvait, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok részvételével, ezek tárgya, hogy bizonyos anyagi támogatásokért, lehetőségekért cserébe Irán megígéri, hogy annak az országnak a területét nem támadja, de ez sem látszik még kristálytisztán; mindenesetre érdekes, hogy Bahrein és Kuvait előkerült az Emírségek helyett, ahová a '26-os háború során az iráni támadások 70-80 százaléka irányult eddig.

Ami N. Rózsa Erzsébet szerint egyedivé teszi a helyzetet, hogy bár tűzszünet van, mindkét fél lő, gyakorlatilag a határokat tesztelve, erősítve a tárgyalási pozíciót.

„Tegyük hozzá, hogy egyik fél sincs könnyű helyzetben, ha otthon nézzük őket: az Egyesült Államokban a Kongresszuson átment az a javaslat, hogy az elnök ne indíthasson háborút magától, sőt az amerikai közvélemény is és a politikai közvélemény is túlnyomórészt ellenzi az iráni háborút. Amerika novemberben pedig félidős választásokra készül. Iránon belül is egyre jobban látszik, hogy a különböző erőcsoportok különböző módon állnak ahhoz hozzá az amerikai tárgyalásokhoz, illetve a harchoz, van, aki próbál forrásokat hazahozni, szabadulni a szankciók alól, velük nem értenek egyet azok, akik katonai erővel oldanák meg a konfliktust” – vázolta.

A háború az általa ismert szakértők véleménye szerint nem leváltja a rendszert Iránban, hanem megerősíti most, hiába lőtték ki az iráni elit nagy részét, voltak, akik a helyükre lépjenek, az ország működik.

Ali Hamenei ajatollah gyászmenete is zajlik a harcok ellenére, még Irak területén is áthalad, ez pedig egyfajta erődemonstrációnak is tűnik

N. Rózsa Erzsébet szerint; és bár az emberek ha nem is szeretik a rendszert, az ország mögött egységesen ott állnak Iránban, mivel „ez a vezetés meg tudta védeni a hazát, szembe tud szállni a külföldről érkező támadásokkal”.

Irán első számú vezetője viszont nem látszik, a szakértő szerint egyértelműen azért, mert Izrael és Amerika számára az első számú likvidálandó célpont.

A cikk Ignáth Márk interjúja alapján készült.