Az ítélet mérföldkőnek számít, mert az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság most mondta ki először a perui állam felelősségét olyan kárban, amelyet a kilencvenes években folytatott kényszersterilizálási program okozott.

Celia Ramos 34 éves volt, amikor egy állami egészségügyi központban elkötötték a petevezetékét. Eredetileg más kezelésre érkezett, de rávették a beavatkozásra.

A műtét során súlyos allergiás reakció lépett fel nála, de csak fél órával később vitték át intenzív osztályra.

A beavatkozást hiányos felszereléssel és gyógyszerek nélkül végezték el. Ramos 1997. július 22-én, a műtét után 19 nappal meghalt. A hatóságok hivatalosan nem végeztek boncolást, és a család nem kapott tájékoztatást a körülményekről.

A bíróság ítélete szerint a perui állam 340 ezer dollár kártérítést köteles fizetni Ramos családja számára, ami az orvosi költségek megtérítését és a nő elmaradt jövedelme miatti kártérítést is tartalmazza.

A Fujimori-kormány 1996-ban indított családtervezési programja lehetővé tette - elméletileg önkéntes alapon - a petevezeték elkötését egy bizonyos társadalmi réteghez tartozó nőknél, elsősorban szegény családból származó, kecsua nyelvet beszélő, falusiaknál. A politika célja a születések számának csökkentése és a gazdasági fejlődés előmozdítása volt. A perui egészségügyi minisztérium adatai szerint az 1996 és 2000 között végrehajtott sterilizációs program során mintegy 300 ezer nőt sterilizáltak, gyakran beleegyezésük nélkül.