Donald Trump második elnöksége, hasonlóan az elsőhöz, jól felismerhető gazdasági és politikai vezérfonalakra épült. Ezek a motívumok egy következetes kormányzási filozófiát rajzolnak ki, amelyben a változó politikai légkör és globális háttér ellenére számos stratégia és prioritás meglepően ismerős maradt.

A kereskedelmi szigor, a szabályozás visszafogása, az ipar előnyben részesítése, a monetáris politikára gyakorolt nyomás és az energiaszektor bővítése együtt adják az elnök gazdaságpolitikájának gerincét.

Az egyik legmarkánsabb folytonosság a vámok fegyverként való alkalmazása a kereskedelmi tárgyalásokban. Első ciklusában 7,5 és 25 százalék közötti vámot rótt ki nagyjából 370 milliárd dollárnyi kínai árura. 2025-ben pedig a szinte minden importra kivetett 10 százalékos általános vámot gyorsan követték célzott magasabb tételek, például az augusztusban bejelentett 15 százalékos teher az Európai Unió termékeire.

A második állandó elem az agresszív dereguláció. A 2017-es kettőt egyért szabály előírta, hogy minden új szabályozás bevezetésekor két meglévőt töröljenek. 2025-re jelentős inflációt láthattunk a célok terén, Trump

ma már tíz régi eltörlését követeli minden új rendeletért cserébe.

A filozófia változatlan, a szabálykönyvek karcsúsítása a megfelelési költségek lefaragásával növeli az amerikai vállalatok versenyképességét.

A „Buy American” elv is sértetlenül él tovább. 2017-től a szövetségi vásárlásokat egyre inkább a hazai tartalom maximalizálására hangolták. Tekintve, hogy a szövetségi beszerzések éves volumene megközelíti az ezermilliárd dollárt, ez a politika fellendítheti az amerikai gyártást, ám egyben magasabb árakat is eredményezhet.

Trump nyílt vitái a Feddel sem enyhültek. 2018-ban a kamatemelések kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a Fed „megőrült”, most pedig kamatvágásokat sürget. Ez a politikai nyomás teszteli a monetáris politika függetlenségének határait, miközben a piacok minden árulkodó jelre érzékenyen reagálnak.

Az energiatermelés terén is

töretlen a fosszilis energiahordozók támogatása.

2019-ben az amerikai olajtermelés napi 12,3 millió hordóval csúcsot döntött, a 2025-ös előrejelzések pedig 13,4 millió hordós átlaggal számolnak. A kínálat növelése erősíti az exportlehetőségeket és az energiabiztonságot, ugyanakkor kihívást jelent a klímavállalások teljesítése szempontjából.

Összességében mindkét ciklusban ugyanaz a stratégiai kiskáté rajzolódik ki. Vámfegyver, dereguláció, belföldi beszerzés, kritikus szembenállás a Feddel és fosszilispárti energiapolitika.

Három új hang

Bár Trump gazdaságpolitikájának alapfilozófiája nem változott, a második ciklus egészen más körülmények között és részben módosított eszköztárral zajlik. A különbségek a politikai stratégiában, a makrogazdasági háttérben és az eredményekben mutatkoznak meg. Az amerikai gazdaságpolitika ugyanis tisztában van azzal, hogy ugyanazok az ösztönzők eltérő körülmények esetén más hatást váltanak ki.

A legszembetűnőbb eltérés a vámpolitika formájában látható. 2018–2019-ben a vámháború a kínai termékekre fókuszált. 2025-ben ezzel szemben lényegében minden állam legalább 10 százalékos alapvámot kapott. Azaz míg az első ciklus inkább célzottan sújtott, a második sokkal szélesebb körű volt.

Jelentősen nőttek az állami kiadások is. A 2017-es adócsökkentési és munkahelyteremtési törvény a társasági adókulcsot 21 százalékra mérsékelte, a hiányt a járvány előtt közel ezermilliárd dollárral emelte. 2025-ben a „One Big Beautiful Bill” a Kongresszus Költségvetési Hivatala szerint egy évtized alatt több mint háromezer milliárd dollárral növelheti a deficitet, mely hatást tovább erősíti a jelentős államadósság miatti magas kamatszint is.

Donald Trump bevándorlással kapcsolatos álláspontja is megváltozott.

Az elnök a válságvezérelt végrehajtásról a szisztematikus elrettentés felé mozdult el.

Az első ciklusban a politika a nagy horderejű végrehajtási rendeletekre, mint például a határfal építésére és az ellentmondásos 2018-as "zéró tolerancia" megközelítésre összpontosított. Ezzel szemben a második ciklus szigorította a menedékjogra való jogosultság szabályait, gyorsította a kitoloncolási eljárásokat, és felülvizsgálta a "biztonságos harmadik ország" fogalmát. Azaz előrelépés látható a példátlan határbiztonságot megcélzó adatvezérelt politika felé is.

Kijelenthetjük tehát, hogy bár a dallam ismerős, de a hangszerelés és a tempó a második ciklusban sok tekintetben eltér az elsőtől.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense