Donald Trump és Mark Rutte elsősorban azt erősítette meg, hogy Ukrajnát újabb Patriot légvédelmi rendszerekkel látják el. Ezekre Kijevnek égető szüksége van, mivel az elmúlt egy év alatt ötszörösére nőtt az orosz rakéta- és dróntámadások száma. A washingtoni székhelyű Háborús Tanulmányok Intézetének (ISW) összesítése szerint a múlt heti tömeges légicsapásban az oroszok 741 ukrán célpontot támadtak egy időben. Bár Moszkva szerint ezek főleg katonai és hadiipari létesítmények voltak, mégis legalább 13 civil halt meg, a sebesültek száma pedig majdnem elérte az 50-et. Ráadásul mindez órákkal az után történt, hogy Donald Trump – saját elmondása szerint – „jó hangulatú beszélgetést” folytatott Vlagyimir Putyinnal a háború lehetséges befejezéséről.

Az amerikai elnök számára ez volt az utolsó csepp a pohárban, és felülbírálva a korábbi döntést, újból engedélyezte Patriot rendszerek szállítását Ukrajnának. Utóbb az elnök azt hangoztatta: csupán technikai szünetet tartottak, hogy felmérjék az amerikai készletek nagyságát. A The War Zone szerint az elnök kijelentette: nem tudja, ki rendelhette el a szállítások felfüggesztését.

A Patriot legújabb változata már alkalmas a ballisztikus rakéták elfogására is. Szinte csak a nevében azonos azzal a rendszerrel, amit még az 1980-as években fejlesztettek ki. Az első változat támadó helikopterek és repülőgépek elleni védelemre készült, ám kényszerűségből bevetették az 1990-es első öbölháborúban is. Az Izraelre kilőtt iraki Scud rakétákat kellett volna leszednie, de csak 25 százalékos sikert értek el vele, ami meglehetősen sovány eredmény. Viszont mégsem annyira csapnivaló, ha azt vesszük, hogy ezt a fegyvert nem is erre tervezték.

Aztán az öbölháborús tapasztalatokat is felhasználva alaposan továbbfejlesztették a rendszert. A PAC–2 (Patriot Advanced Capability–2, Patriot Továbbfejlesztett Képesség) változat az új rakétának és az átdolgozott szoftvernek köszönhetően már alkalmas volt a hangsebesség négyszeresével repülő célok lelövésére, igaz, mindössze az indítóállástól 15 kilométeren belül. A valódi áttörést a 2002-ben hadrendbe álló PAC-3 rakéták hozták, amelyek nem a korábbiak korszerűsítései, hanem teljesen új tervezésűek.

A Lockheed-Martin mérnökei egy kis méretű radart telepítettek a fegyver orrába, viszont elhagyták a vezérlő számítógépet. Illetve megvan az, csak éppen nem a rakétában, hanem beépítették az indítóállásba. Így a lokátor jeleit repülés közben folyamatosan visszaküldik a földre és az ottani, nagy kapacitású komputer kiszámolja, majd visszaküldi a megfelelő irányadatokat. Ennek az lett az eredménye, hogy a rakéta pontosan telibe találja a célját. Nem is kell már robbanótöltet, mivel a becsapódás hatalmas mozgási energiája bőven elég a támadó eszköz elpusztításához. A korábbi PAC-2 ellenben jókora súlyú robbanófejjel rendelkezett, és azt egy közelségi gyújtó hozta működésbe.

Mivel sikerült elhagyni mind a harci részt, mind pedig az irányító számítógépet, a PAC-3 nemcsak sokkal pontosabb, hanem nagyságrendekkel kisebb is lett. A korábbihoz képest így egyszerre négy fér el belőle egyetlen indítótubusban. Egy négyes köteget akár 16 darab PAC-3-mal is fel lehet fegyverezni, ám arra is van lehetőség, hogy a kétféle rakétát vegyesen töltsék be a kilövőkbe. Ukrajna bizonyíthatóan kapott már mindkét fajtából, de a legnagyobb szükség most nyilván az újabb verzióra van. A számítógépes fejlesztésnek köszönhetően a Patriot ütegek kilövő állását szét lehet telepíteni, amivel nagyjából egy 30 kilométer széles területet lehet védeni, méghozzá akár 95 százalékos lelövési aránnyal.

Azonban mindennek komoly ára van. Egy-egy PAC-3-as 4-5 millió dollárba (kb. másfél milliárd forint) kerül. Persze reálisabb azt nézni, hogy mekkora értéket lehet ezekkel megóvni, emberek életéről már nem is beszélve. Ahogy Kaiser Ferenc, az NKE docense nemrégiben az InfoRádióban elmondta, Donald Trump a rakétaszállítások ügyét is gazdasági alapon kezelheti. Sikeres üzletemberként nyilván nem tetszett neki, hogy ilyen hatalmas értékű eszközöket ajándékba adjon az USA. Viszont a legutóbbi NATO-csúcson született megállapodás értelmében Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Norvégia, Dánia, Svédország és Kanada hajlandó átadni a saját készletei egy részét az ukránoknak, és a hiányzók helyére újakat fog vásárolni az Egyesült Államoktól.

A The New York Times úgy értesült, hogy a németek legalább kettő, míg a norvégok egy Patriot rendszert adhatnak át napokon belül az ukránoknak. Arról azonban nem tudni, hogy az ütegekhez hány darab rakéta érkezik és azokból mennyi lesz PAC-2 illetve PAC-3 változatú. Eddig csupán ennyi konkrétum hangzott el az Ukrajnának szánt legújabb fegyerszállítsokról.

Ellenben teljes homály fedi azt, hogy ezen felül miféle támadó fegyvereket kaphat még Kijev.

A Miliary Watch szerint a legvalószínűbb, hogy az AGM–158 JASSM-ről (Joint Air-Surface Standoff Missile, Egységesített Levegő-Föld Robotrepülőgép) lehet szó. Ez a repülőgépről indítható cirkálórakéta alapváltozatban 320 kilométeres hatótávval rendelkezik, míg a 2009-től gyártott, megnövelt repülési távolságú, ER típus már 925 kilométerre lévő célokra is csapást mérhet, a 450 kg-os robbanótöltetével.

A portál szerint a radarok által nehezen észlelhető, rendkívül pontos fegyverből az USA eddig csak Lengyelországnak adott el 110 darabot. Más ország, mint például Dél-Korea, hiába kérte, nem vásárolhatott JASSM-eket. Az ukránok minden bizonnyal a nemrég csatasorba állt F-16-osokról tudnák bevetni ezeket a robotrepülőgépeket, de akár még a régebbi szovjet/orosz eredetű MiG-29-ek és Szu-24-ek, Szu-27-ek is alkalmazhatják némi átalakítást követően.

A JASSM átadásával kapcsolatban viszont a The War Zone-nak erős fenntartásai vannak, mint ahogy azt is kétli, hogy az USA szállítana Ukrajnának a legújabb fejlesztésű, Precision Strike Missile (PrSM) precíziós csapásmérő rakétákból. Az ATACMS leváltására tervezett fegyver hatótávolsága az előd 300 kilométerével szemben már 500-ra nőtt és tovább javult az amúgy is bámulatos találati pontossága.

A régebbi ATACMS-ből némi huzavona után az ukránok is kaphattak és azokkal sikerrel támadtak több hátországi orosz bázist. Mind a korábbi, mind pedig az újabb változatot a nagy hírnévre szert tett HIMARS indítókból lehet kilőni, egy-egy jármű egyszerre két darabot vethet be. Ellenben úgy tudni, hogy az ukrán hadsereg valamennyit ATACMS-t felhasználta már, így mindenképpen szó lehet a pótlásukról.

De vajon mindez alapjaiban változtathatja-e meg az ukrajnai háború menetét. A szakértők többsége azon a véleményen van, hogy döntő mértékben legfeljebb csak akkor, ha a Nyugat a beígértnél sokkal több ilyen eszközt szállítana. Így viszont inkább azt lehet elérni, hogy Moszkva belássa, fegyverrel már nem győzhet. A háború folytatása katonailag értelmetlen, gazdaságilag pedig teljesen tönkre teheti Oroszországot, főleg ha Donald Trump beváltja fenyegetését és brutális vámokat vet ki. Az oroszoknak most ötven napjuk van arra, hogy eldöntsék: szembe néznek-e ezzel, vagy hajlandók tűzszünetet kötni és tárgyalások útján lezárni a háborút.