Néhány nappal ezelőtt a Telegramon jelent meg egy videó, ami komoly aggodalmat keltett Kijevben. A kissé elmosódott felvételen az oroszok egyik Orion drónja látható, a törzse alatt egy S8000 Banderol mintájú cirkálórakétával.
Ez a páros egyrészt új szintre emeli az ukránok fenyegetettségét, másrészt fontos változást jelez az orosz katonai stratégiában. Mégpedig azt, hogy Moszkva a nagy hatótávolságú csapásmérő képességet egyre inkább robotokra akarja alapozni.
A Kronstadt cég által tervezett Orion az orosz hadiipar egyik legfigyelemreméltóbb terméke. Az amerikai MQ-1 Predatorhoz hasonlítható drón egyaránt alkalmas hírszerzésre, megfigyelésre, felderítésre és támadásra.
Szárnyfesztávolsága megközelítőleg 16 m, maximális felszállósúlya több mint 1000 kg és 250 kilónyi hasznos terhet képes szállítani, ami lehet precíziós irányítású fegyver is. Repülési magassága elérheti a 7500 métert, és 24 órán keresztül képes a levegőben maradni. Ez idő alatt még 1500 kilométerre lévő létesítményeket, csapatösszevonásokat is megfigyelhet, vagy lecsaphat rájuk. A típus már eddig is messze kiemelkedett az orosz drónflotta többi eszköze közül, ám
a Banderol cirkálórakéta integrálásával mostantól olyan nagy hatótávolságú, támadó platformként működik, amely mélyen az ellenség hátországában pusztíthatja el a legértékesebb célpontokat.
Érdemes pár szót ejteni az Orion által hordozott S8000 Banderolról is. Ezt a kicsi, kompakt cirkálórakétát kifejezetten drónok vagy helikopterek fegyverzetébe szánták. Az eddig Ukrajnában lelőtt példányok vizsgálatából kiderült, hogy egy SW800Pro-A95 típusú mini gázturbina repíti, amit repülőmodellekhez gyárt a kínai Swiwin cég. A netes webáruházakban – mint az AliExpress, vagy a Temu –, bárki megvásárolhatja. Mivel civil felhasználásra készül, semmiféle embargó nem vonatkozik rá, így az oroszok annyit vehetnek belőle, amennyit akarnak. Újabb bizonyítéka ez annak, miként használja Moszkva a polgári piacokat arra, hogy kijátssza a katonai technológiákat sújtó korlátozásokat. Erről korábban már az Infostart is beszámolt
Az S8000 Banderol tehát kimondottan kis méretű fegyvernek számít. Hossza körülbelül 5 m, szárnyfesztávolsága 2,2 m, a törzs átmérője pedig 30 cm. Fegyverzetét egy 114,3 kg súlyú OFBCH-150 harci rész alkotja, amelyben 50 kilónyi robbanóanyag van. A formázott töltet nagy fontosságú, úgynevezett kemény célpontok, vagyis megerősített bunkerek, hadállások ellen hatásos. Jobban illik rá a manőverező robotrepülőgép elnevezés, mivel nem igazán lehet rakétának nevezni, hiszen legfeljebb 650 km/h-ra tud felgyorsulni, míg az utazósebessége csak 560 km/h. Ha kell, 500 km-re is elrepülhet, ami azt jelenti, hogy az Orion drónról indítva még kétezer kilométer távolságban is veszélyes lehet.
Ráadásul a Banderol tervezésének egyik fő szempontja az volt, hogy a légvédelem minél nehezebben tudja lelőni. Ezért a formája miatt nagyobb távolságból szinte lehetetlen felderíteni radarokkal. A lopakodó képességét szolgálja az is, hogy az indítást követően kinyíló szárnyai segítségével egészen alacsonyan tud repülni, miközben még fordulózik is. Persze mindez nem sokat érne egy kellően kifinomult navigációs és irányító rendszer nélkül. A fejlesztők a Progresz tervező iroda jól bevált, Kometa-M8 berendezését választották mert ez, a GPS jelek zavarásával szemben, fokozottan védett. Egyébként ugyanilyen vezérlést építenek az iráni eredetű Gerany-2 kamikaze drónokba és az UMPK siklóbomba-készletekbe.
Az Army Recognition szerint az új drón/cirkálórakéta kombó megjelenése egyértelmű hangsúlyeltolódást jelez az orosz katonai stratégiában. Eddig a nagy távolságú csapásmérést a rakéták mellett az ember vezette bombázógépekkel képzelték el, ám az ukrajnai háború lépéskényszerbe hozta az orosz hadvezetést. Kiderült, hogy korszerű, több rétegű légvédelemmel szemben igencsak sebezhetőek a régebbi csapásmérő repülőgépek. Ezért egy ideje már a bombázók messze a frontfonalaktól, orosz terület felett indítják a cirkálórakétáikat. Ellenben így az ukrán légelhárítás felderítő lokátorai időben észlelik ezeket, és az elhárító rakéták a legtöbbel végezni tudnak.
De ha a bombázóknál sokkal kisebb, Orion drónokról vetik be a támadó fegyvereket, akkor az ellenségnek jóval kevesebb ideje marad az ellentevékenységre. Az sem nagy tragédia, ha néhány drónt ennek ellenére mégis sikerülne elcsípni, mert ezek pótlása lényegesen gyorsabb és olcsóbb, mint egy stratégiai bombázóé. Az is nagy előny, hogy a cirkálórakétával felfegyverzett drónok rugalmasabban, az aktuális hadi helyzethez jobban igazodva, hamarabb bevethetők, mint mondjuk egy óriási csapásmérő repülőgép. Mindez új távlatokat nyithat a moszkvai stratégák számára, hiszen erősíti Oroszország gyors reagálású beavatkozási képességét, ami pedig növeli az elrettentő erejét.
