Legutóbb a hármas kategóriájú, vagyis a meglehetősen nagy méretű és sebességű drónok elleni küzdelem egyik új eszközét próbálták ki. A BlueHalo cég Freedom Eagle-1 (FE-1) jelű rakétájának a 25 és 600 kilogramm közötti, 1000-től 5500 méteres magasságban, 190-450 km/óra sebességgel repülő robotokkal kellene megküzdenie – írja a The War Zone.

Az USA Arizona államában lévő, yumai kísérleti lőtéren végrehajtott mind a négy indítás tökéletesen sikerült – nyilatkozott a fejlesztő cég vezérigazgatója. Pedig Jonathan Moneymaker elmondása alapján a BlueHalónak nem sok ideje volt a rakéta létrehozásához. Az első vonalak megrajzolásától a kísérleti lövészetig mindössze 107 nap telt el. Ez is mutatja, hogy az amerikai haderő mennyire gyorsan akar használható, a drónok ellen sikerrel harcba vethető eszközöket rendszeresíteni.

The successful live fire demonstration of our Next-Gen #CUAS Missile, Freedom Eagle-1, shows how #TeamBlueHalo is addressing the critical need to meet rapidly evolving advanced aerial threats. We went from paper design to first flight in 107 days and we're thrilled to get one… pic.twitter.com/68QyfB27z1

— BlueHalo (@BlueHalo) March 13, 2025

A hadiiparban még viszonylag újnak számító BlueHalo mellett egy igazi nagyágyút, a Raytheont is felkérte a US Army, hogy dolgozzon ki a nehéz és nagy sebességű drónok elhárítására alkalmas fegyvert. A főleg rakétáiról ismert cég elő is állt egy új fejlesztéssel, de az egyelőre nem bizonyult jobbnak, mint az FE-1. Ugyanis a fegyvernek nemcsak rendkívül pontosnak kell lennie, hanem olyannak is, amely olcsón és gyorsan gyártható.

A BlueHalo, úgy tűnik, ebben verhetetlen, legalábbis eddig. A cég azonban nem tett fel mindent egy lapra, mivel több más drónelhárító fejlesztése is fut. Az egyik a LOCUST nevű lézerfegyver, a másik pedig egy olyan elektronikai berendezés, amely a drónok irányító hullámait nyomja el, így kényszerítve földre a robotokat. A Titan rendszer mindezt úgy teszi, hogy közben nem zavarja a saját erők rádióforgalmazását vagy a lokátorait. De van még egy harmadik eszközük is, a SkyView. Ez képes önállóan figyelni a légteret, azonosítani és követni még a legkisebb drónokat is.

Jonathan Moneymaker azt is elárulta, ha az ő rakétájukat állítaná hadrendbe a hadsereg, akkor egy harcjárművekre szerelhető, négyes indító dobozból lehetne bevetni a rakétákat. Persze a drónok mellett más, támadó légi járművek, például helikopterek vagy csapásmérő repülőgépek ellen is használható lenne. Elmondása szerint az FE-1-et bármilyen meglévő légvédelmi rendszerhez könnyen és főleg gyorsan hozzá lehet illeszteni, ami ugyancsak jelentősen csökkentheti a költségeket. A hadsereg számára azonban a legfontosabb szempont most az, hogy minél előbb, a lehető legnagyobb mennyiségben hozzájuthasson ilyen kategóriájú eszközhöz.

Az USA-ban több szálon futó fejlesztések célja az, hogy mielőbb legyenek a gyalogos katonákat megvédő drónelhárító fegyverek csakúgy, mint olyanok, amelyek a páncélozott járműveket és a harckocsikat óvják, illetve olyanok, amelyek a kritikus infrastruktúrát, vagyis az erőműveket, a víz- és csatornahálózatokat, a szállítási útvonalakat képesek oltalmazni. A drónok jelentette fenyegetés egyáltalán nem új keletű. Csak az ukrajnai háború rendkívüli módon felgyorsította a robotok elterjedését és fejlesztését. Most tehát a védelemnek is tempót kell váltania, ha lépést akar tartani a támadókkal.