Az ukrán hadsereg 92. rohamdandárjának, Ahilleuszról elnevezett drónzászlóalja havonta mintegy háromezer FPV-drónt vet harcba. Ezek a kamerával felszerelt robotok olyan valós idejű képet sugároznak vissza az irányítójuknak, hogy úgy érezheti, mint ha maga is a drónnal repülne. A rendkívüli pontosságú támadásokra specializálódott egység katonái azonban igen rossz véleménnyel vannak a legkifinomultabb nyugati fegyverekről – írja a Defence Blog.

A portál szerint a legtöbben a GPS-vezérlésre panaszkodnak. Ilyennel látták el az amerikai M982 Excalibur megnövelt hatótávolságú tüzérségi gránátot, amely a műholdas navigáció segítségével még 50 kilométer távolságban is egy méteren belül képes célba találni. Feltéve, hogy az ellenség nem zavarja a GPS-t. Márpedig az oroszok képesek arra, hogy viszonylag nagy területeken blokkolják a műholdas jeleket, így védve a saját csapataikat a precíziós tűzcsapásoktól. Így a darabonként mintegy százezer amerikai dollárba kerülő gránátok rendre mellé találnak.

Ez a régi felvétel az M982 Excalibur hatékonyságát hivatott bemutatni.

"Ezek a lőszerek egyáltalán nem úgy működnek, ahogy kellene" – nyilatkozott a zászlóalj parancsnoka egy nemrég Londonban tartott konferencián. Rusztam Nurgudin szerint a legfőbb gond az, hogy az oroszok rájöttek, miként zavarhatják a navigációs műholdak jeleit. Sőt még arra is képesek, hogy hamis adatokat küldjenek a feléjük száguldó gránátok irányítórendszerének. Így azok messze az eredetileg kijelölt céljuktól, teljesen hatástalanul csapódnak be.

A zavarás módszere viszonylag egyszerű: erősebb rádiójeleket kell sugározni, mint azok, amelyek a világűrből érkeznek. A navigációs rendszerek pedig ezt követve vezérlik a fegyvereket, legyenek azok tüzérségi gránátok, siklóbombák, drónok, rakéták vagy manőverező robotrepülőgépek. Persze az irányítás felismerné, ha hirtelen más felé kellene repülni, mint előzőleg. Ezért a zavaró adó kezdetben az eredetivel azonos pályán tartja a fegyvert, és csak szép fokozatosan téríti el attól.

Az oroszok sikeres elektronikai zavarása miatt az ukránok egyre inkább a régebbi, primitívebb irányítórendszereket részesítik előnyben. Ilyen például a cirkálórakétákhoz évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett módszer, amikor a fegyvert irányító számítógép memóriájába betáplálják a célpont fotóját és az odavezető útvonal jellegzetes tereptárgyainak fényképét. A komputer aztán ezeket hasonlítja össze a rakéta által repülés közben készített felvételekkel, és ha eltérést tapasztal, akkor módosítja az irányt. Így akár több száz kilométerre is viszonylag pontosan lehet csapást mérni. Ha pedig rövidebb, néhány tíz kilométeres távolságokról van szó, akkor a legjobb megoldást az FPV-vezérlés jelenti.