Az amerikai Naval News szaklap számolt be arról, hogy kiszivárgott értesülések szerint egy egészen különleges tengeralattjáró épül a General Dynamics Electric Boat vállalat grotoni hajógyárában. Az új egység körül természetesen nagy titkolózás, hiszen a hajó különleges, mélytengeri hadműveletekhez készül.

Az amerikai szaklap információi szerint az új búvárhajót a Virginia osztályhoz tartozó, nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárók alapján tervezték, de azoknál hosszabb. A hajótörzs középső részét azért nyújtották meg, hogy helyet biztosítsanak a tengerfenéki hadviseléshez szükséges eszközöknek, például a távirányítású vagy önvezérlő drónoknak és az oldalra figyelő szonárnak.

Azt még nem tudni biztosan, hogy ez az új hajó váltja-e fel az Egyesült Államok haditengerészetének legfontosabb mélytengeri búvárhajóját, a USS Jimmy Cartert, amelyet kifejezetten titkos hírszerző küldetésekhez és tengerfenéki műveletekhez építettek. Az is lehet, hogy a régebbi és az új egység együtt szolgál majd.

Egy kongresszusi bizottsági jelentésből az derült ki, hogy a US Navy egyelőre csak egy új hajót kap, de ez elképesztően sokba fog kerülni. A 2024-ben elkészülő tengeralattjáróért 5,1 milliárd dollárt kell majd fizetni, ami csaknem egymilliárddal több, mint amennyibe a Virginia osztály egy-egy hajója kerül. (Csak, hogy érzékeltessük az összeg nagyságát, ez Budapest majdnem négyévnyi, teljes költségvetésének felel meg.)

Az amerikai haditengerészet számára óriási jelentőségű egy ilyen különleges hajó. A tengerfenéki katonai műveletek ugyanis a hadviselés egyre fontosabb elemét jelentik. Ezek eddig főleg a hírszerzésre korlátozódtak, például a tengeralatti kommunikációs kábelek lehallgatására vagy éppen elpusztítására.

Az amerikaiak 1971-ben hajtották végre az eddig ismert első és rendkívül sikeres ilyen akciójukat.

Washington tudomást szerzett arról, hogy a szovjet csendes-óceáni flotta, Kamcsatka-félszigeten lévő, petropavlovszki haditengerészeti bázisát egy víz alatti kommunikációs kábel köti össze a vlagyivosztoki főhadiszállással. Mivel a Szovjetunió a második világháború után elfoglalta a korábban Japánhoz tartozó Kuril-szigeteket, Moszkva az Ohotszki-tengert saját felségvizének tekintette, és kitiltott onnan minden külföldi hajót. Ezen az óriási, több mint másfél millió négyzetkilométernyi területen aztán háborítatlanul cirkálhattak a szovjet atom-tengeralattjárók, hogy egy nukleáris háború esetén innen indítsanak rakétákat az Egyesült Államok ellen.

Az USA-nak ezért létfontosságú volt, hogy minél több információt szerezzen a szovjet csapásmérő búvárhajók mozgásáról. Az Ivy Bells fedőnevű akció keretében az amerikai USS Halibut tengeralattjárónak sikerült behatolnia a szigorúan tiltott övezetbe és a különlegesen felkészített búvárok 120 méter mélyen egy lehallgató berendezést telepítettek a kommunikációs kábelre. Ezzel aztán hosszú éveken keresztül figyelemmel kísérhették a szovjet haditengerészet üzenetváltásait. Moszkva csak akkor szerzett tudomást erről, amikor egy, az amerikai hírszerzésbe beépült orosz kém felfedte a titkot.

A tengeralatti kommunikációs kábelek, energetikai vezetékek rombolása szintén hatalmas károkat okozhat. Gondoljunk csak arra, micsoda zűrzavart keltett a Balti-tenger alatt húzódó, Északi Áramlat gázvezeték felrobbantására. De kikötők, part menti védművek, sőt újabban már a tengeri szélerőművek is fontos célpontjai lehetnek egy titkos katonai műveletnek.

Persze nemcsak az amerikaiak ismerték fel ennek a jelentőségét. A szovjet/orosz haditengerészet mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a különleges, víz alatti műveleteknek. A hidegháború idején jó néhány szovjet tengeralattjárót csíptek el, amint éppen valamelyik NATO-ország hadikikötőjének közelében ólálkodott. Különösen gyakran tűntek fel az orosz búvárnaszádok Svédország partjainál. Egyikük aztán 1981 októberében szerencsétlenül is járt, amikor a parthoz túl közel merészkedve, Karlskrona városától alig 30 kilométerre zátonyra futott. A hatalmas nemzetközi botrány ellenére a szovjet haditengerészet, majd jogutódja az orosz, folyamatosan küldött felderítő tengeralattjárókat a svéd partokhoz.

Finnország és Svédország NATO-csatlakozása után szinte biztos, hogy megsokasodnak majd ezek az akciók.

Az oroszok jó néhány különleges fegyvert is kifejlesztettek a mélytengeri hadviseléshez. Van például olyan aknájuk, amit alámerülésben lévő tengeralattjáróról lehet telepíteni. Ez aztán a tengerfenékhez rögzített kábelen, egy meghatározott mélységben lebeg és vár. Aztán ha a közelében felszíni vagy víz alatti hajót észlel, torpedót indít ellene. Mindezt úgy, hogy az ellenségnek fogalma sincs arról, hogy mi rejtőzik a tenger mélyén.

Tavaly állt hadrendbe a K-329 Belgorod búvárnaszád, amely a 2M39 Poszejdon típusú víz alatti drón hordozására alkalmas. Ezt a hatalmas méretű, nukleáris meghajtású robotot arra tervezték, hogy egész partvidékeket döntsön romba. Ha igazak a hírek, akkor elképesztő erejű, 100 megatonnás atomrobbanófejet hordoz, amely óriási szökőárt hoz létre. Ez mélyen a szárazföld belsejébe hatolva, mindent elsöpör, ami az útjába kerül. Mint arról az Infostart is beszámolt, Oroszország ilyen nukleáris cunamival fenyegette meg Nagy-Britanniát, mert a britek hatékony katonai támogatást nyújtanak az ukránoknak.

Az amerikai haditengerészet számára viszont még az oroszoknál is nagyobb kihívást jelentenek a kínaiak, akik egy ideje már intenzíven fejlesztik mélytengeri hadműveleti képességeiket. Szintén a Naval News számolt be a kínai haditengerészet újfajta, tenger alatti drónjairól. Ezek minden bizonnyal egyaránt alkalmasak támadó és elhárító műveletekre is. Nem véletlen, hogy a kínai haditengerészet a Kelet- és a Dél-kínai-tengeren létrehozott egy-egy, hivatalosan mélytengeri karbantartó bázist.

A támaszpontok legfőbb feladata a tenger alatti kommunikációs vonalak felügyelete és védelme.

Nyilván okultak a Ivy Bells hadműveletből, és nem szeretnének úgy járni, mint annak idején a szovjetek, de azzal is tisztában vannak, hogy egy kínai–amerikai konfliktus esetén a tenger alatti kommunikációs vonalak a US Nvay első számú célpontjai lesznek.

A mai, internet alapú világban óriási káoszt okozhat egy-egy ilyen távközlési csatorna megsemmisülése. Arról már nem is beszélve, hogy háborús helyzetben mekkora hátrányt jelenthet, ha a katonai vezetőket elvágják a csapataiktól, vagy akárcsak késve tudják továbbítani a parancsaikat.

Nos, az új, méregdrága amerikai tengeralattjáró egyaránt alkalmas lesz felderítésre és csapásmérésre is. Utóbbihoz a hajó közepén és a parancsnoki torony előtt lévő függőleges indítókból lehet kilőni különféle robotrepülőgépeket vagy éppen hiperszonikus rakétákat. A rendkívül halk üzemű tengeralattjáró észrevétlenül közelítheti meg az ellenség bázisait és váratlanul mérhet csapást rájuk. A támadást követően pedig ugyanolyan nesztelenül távozhat, mint ahogy érkezett.