Liz Truss hivatalosan is rekorder: ő az Egyesült Királyság legrövidebb ideig hivatalban maradó miniszterelnöke – írja a Euronews.

Nincs ugyanakkor egyedül Európában a rövid miniszterelnökséggel: sok vezető bírta hozzá hasonlatosan fél évnél kevesebb ideig ebben a magas politikai pozícióban. Lássuk, kik voltak ők!

Montenegró: Dritan Abazović

Miniszterelnöksége 176 napja tart, de már nem soká: augusztus 20-án bizalmatlansági indítvány hatására vesztette el székét. A liberális-zöld URA párt vezetője azután került hivatalba, hogy az előző kormány is összeomlott áprilisban. Abazović nagyrészt Európa-párti és kisebbségi pártokból álló koalíciója szétesett, miután augusztus elején aláírt egy vitatott ingatlanszerződést a szerb ortodox egyházzal. Ez azonnali tiltakozást váltott ki az ellenzék részéről. Az ország következő miniszterelnökét még nem nevezték meg, személye megtalálásáig maradhat hivatalban Abazović.

Belgium: Paul Vandán Boeynants

165 nap jutott Boeyantsnak 1978 októbere és 1979 márciusa közt az ország vezetőjeként: ekkor már másodszor kapta meg a miniszterelnöki címet. A hatvanas években két éven át vezette az országot, a hetvenes években ennél jóval rövidebb ideig. Élete meglehetősen színes volt: később felfüggesztett börtönbüntetést kapott adócsalás miatt, majd 1989-ben állítólag elrabolták és mai értéken 30 millió eurós váltságdíjat követeltek érte. A kilencvenes években végleg visszavonult a politikai életből, 2001-ben pedig szívműtétét követően tüdőgyulladásban hunyt el.

Észtország: Andres Tarand

161 napnyi miniszterelnökséggel rekord rövid ideig vezette az észt államot 1994-1995-ben. Két különböző kormányban is környezetvédelmi miniszterként dolgozott, majd később az Európai Parlament képviselője lett.

Franciaország: Bernard Cazeneuve

Szintén 161 napot töltött el francia miniszterelnökként Bernard Cazeneuve 2016-2017-ben. Francois Hollande elnök nevezte ki a posztra, miután elődje elnökválasztási kampányt indított, és Cazeneuve Hollande hivatali idejének végén lemondott, amikor Emmanuel Macron átvette a francia elnöki tisztséget.

Koszovó: Albin Kurti

Mindössze 121 napig tartott miniszterelnöksége: a legnagyobb koszovói párt elnökeként 2020 februárjában lett miniszterelnök, ám Donald Trump útjában állt, aki be akart kapcsolódni a Koszovó és Szerbia közötti megoldhatatlan politikai kérdések megoldásába. Az Egyesült Államok balkáni megbízottja, Richard Grenell összeállított egy parlamenti pártkoalíciót, amely bizalmatlansági szavazást kezdeményezett Kurti ellen. Ez sikerült, így leváltották – de amikor a Trump által támogatott kormány néhány hónappal később szétesett, Kurtit elsöprő fölénnyel választották újra.

Albánia: Fatos Nano

103 napig vezette országát Nano, aki először átmeneti miniszterelnökké vált és megszervezte országa első demokratikus választását 1991-ben, majd pártjával meg is nyerte azt. A független szakszervezetek által szervezett általános sztrájk azonban néhány héttel később, 1991 júniusában, összesen 3 hónap és 13 nap után lemondásra kényszerítette. Nano ezután megreformálta a Munkáspártot, szociáldemokrata párttá alakította át, és két további ciklusra, 1997-ben és 2002-ben választották újra miniszterelnöknek.

Olaszország: Amintore Fanfani

Összesen hat alkalommal volt olasz miniszterelnök – először csak 22 nap erejéig –, de utolsó hivatali idejéve került be listánkra. Fasisztaként kezdte politikai pályáját, később azonban kereszténydemokrata politikussá vált, az ötvenes, hatvanas és nyolcvanas években is volt miniszterelnök, legutoljára 1987-ben. A politizálást a kilencvenes évek végéig nem hagyta abba, 1999-ben 91 évesen hunyt el.

Románia: Mihai Răzvan Ungureanu

Kevesebb mint három hónap, összesen 89 nap jutott számára hivatalban: 2012-ben megkísérelte stabilizálni az ország politikai helyzetét. Traian Băsescu nevezte ki. Ungureanu aktív maradt a román politikában, a következő években parlamenti képviselőként tevékenykedett.

Finnország: Anneli Jäätteenmäki

69 napot tölthetett mindössze hivatalban Anneli Jäätteenmäki, aki 2003-ban az ország első női miniszterelnöke volt. Azzal kapcsolatos kérdések okozták bukását, hogy hogyan juthatott hozzá az iraki háborúval kapcsolatos külügyminisztériumi dokumentumokhoz, amelyeket aztán kampányában használt fel. A botrány megbuktatta, de 2009-ig az Európai Parlament tagja volt.

Bulgária: Andrej Lukanov

Lukanov az ország utolsó szocialista vezetője volt, és 1990-ben megkísérte megtartani hatalmát azzal, hogy koalíciós kormányt ajánlott az ellenzék számára. Ők azonban inkább felelősségre vonni akarták, így 22 nap jutott csak neki. Hat évvel később merénylők végeztek vele, az indok ismeretlen, az elkövetőket nem sikerült elfogni.

Horvátország: Josip Manolic

A horvát függetlenség kikiáltásának idején, a délszláv háború kezdete előtt 22 napon át vezette országát. Miután azonban Franjo Tuđman elnök 1991 júliusában aláírta a brioni megállapodást, amely tovább tépázta az ország és a többi jugoszláv köztársaság közötti kapcsolatokat, Manolićot Franjo Gregorić váltotta fel, akit Tuđman megbízott a Nemzeti Egység Kormányának nevezett nagykoalíciós kormány vezetésével.

Litvánia: Albertas Šimėnas

1990. január 10-i miniszterelnökké választását követően három nappal eltűnt, amikor a szovjet hadsereg bevonult Vilniusba. Mivel sehol sem találták, Gediminas Vagnorius átvette a miniszterelnökséget. 14-én Šimėnas előkerült és miniszterként csatlakozott Vagnorius kormányához, mely két év múlva megbukott.

Svédország: Magdalena Andersson

Egy munkanapot sem bírt ki első miniszterelnöksége: csak 7,5 órán át tartott. 2021 novemberében, napokig tartó tárgyalások után sikerült a szociáldemokrata vezetőnek kisebbségi kormányt alakítania két kisebb párt támogatásával. Miután a parlament megszavazta a kinevezését, új költségvetési tervet mutatott be az országnak, de az egyik párt visszavonta a támogatását, így alig hét és fél órával azután, hogy megkapta az állást, lemondott. Néhány nappal később a költségvetés ismét terítékre került, módosították és jóváhagyták, Anderssont pedig ismét svéd miniszterelnökké választották, és ezt a tisztséget egészen addig töltötte be, amíg 2022 októberében, az általános választásokat követően le nem váltották.