"Ausztria semleges volt, semleges ma, és semleges marad" – üzente a közelmúltban Karl Nehammer kancellár. Nem is titkolt célja ezzel az volt, hogy elejét vegye az ezzel kapcsolatos vitáknak. Ez azonban nem sikerült a kancellárnak, akit épp a napokban választottak meg hivatalosan is a kormányzó konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) elnökének.

A hét elején ugyanis ötven neves értelmiségi – köztük volt politikusok, diplomaták, tudósok és írók – nyílt levelet intézett Alexander van der Bellen elnökhöz. Ebben felszólították az államfőt: bízzon meg független szakértőket annak tanulmányozásával, vajon Ausztria semlegessége megfelel-e az idő követelményeinek. Indoklásként azt hangsúlyozták, hogy Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja az utolsó figyelmeztetés annak a a szabad világnak, amelyhez Ausztria is tartozik.

"A semlegességet meg kell szabadítani minden mítosztól"

– fogalmazott az egyik aláíró, Walter Feichtinger, az osztrák hadsereg, a Bundesheer volt dandárparancsnoka. A ma tekintélyes biztonságpolitikai szakértő mindezt azzal is indokolta, hogy amikor az osztrákok a semlegesség szót hallják, szinte automatikusan biztosak abban, hogy erre nem kell sokat költeni. "Ez azonban csak az utóbbi évtizedekben volt így. De ez az idő már elmúlt" – tette hozzá.

Mindezt a jelek szerint már az osztrák kancellár is felismerte. Védelmi miniszterével, Klaudia Tannerrel gyorsan változtatni akarnak a dolgokon.

Tízmilliárd eurót akarnak fordítani arra, hogy korszerűsítsék a hadsereget.

Mégpedig egy olyan összeggel, amit az elmúlt években elspóroltak. A terv sokat mondó munkacíme: semlegességi csomag.

Ezenkívül Ausztria szándéka az is, hogy katonai kiadásainak nagyságát a NATO-tagállamoktól elvártakhoz közelítse. A tagállamok esetében ez a bruttó nemzeti termék 2 százaléka, az osztrák kormány az elkövetkező évekre 1,5 százalékot irányoz elő.

A legfrissebb közvélemény-kutatások ugyanakkor továbbra is azt jelzik, hogy

a lakosság háromnegyede az ország NATO-csatlakozása ellen van.

A semlegesség mellett áll ki az ellenzék is. A legnagyobb ellenzéki párt, az Osztrák Szociáldemokrata Párt szerint "semlegesnek maradni" azt is jelenti, hogy Ausztria a biztonság fenntartásához fontos hozzájárulásokat tehet. Példaként említette Bécset a különböző konfliktusok megoldását célzó nemzetközi tárgyalások helyszíneként.

Nehammer kancellár mindezzel összefüggésben előszeretettel fogalmaz úgy, hogy Ausztria semlegessége csak "katonai semlegességet " jelent. Az ország azonban nem lehet semleges akkor, amikor az európai közösség értékeiről van szó.

"Az osztrák semlegesség mindig is szolidáris semlegesség volt, szolidáris az Európai Unióban, szolidáris az ENSZ-szel, szolidáris az EBESZ-szel" – hangoztatja a kancellár.

A említett levél aláírói azonban nem értenek egyet ezzel. Úgy vélekednek, hogy ezáltal a semlegesség érinthetetlen mítosszá válik. Sőt vannak, akik úgy vélekednek, hogy az Osztrák Köztársaság megszállás utáni, 1955-ben kinyilvánított, az alkotmányban rögzített örökös semlegessége fontos volt akkor az ország függetlenségének biztosítása érdekében. De ma már más a helyzet. Egyesek odáig elmennek, hogy ez utóbbi kapcsán

Ausztria életének "nagy hazugságáról" beszélnek.

Oroszország Ukrajna elleni háborúja óta "erjed" a hagyományos semlegesség több olyan országban is, amely nem tagja a NATO-nak, de Svájc kivételével tagja az Európai Uniónak. Így Ausztria mellett Ciprus, Málta és Írország.

Erre utal, hogy a szóban forgó országok – Svájccal együtt – kivétel nélkül csatlakoztak az Oroszország elleni nyugati szankciókhoz. Közülük Íroszág nem katonai jellegű támogatást is felajánlott Ukrajnának.

Ausztrián kívül Írország a másik olyan állam, amelyben vita szintjén felmerült a semlegesség feladása, illetve a NATO-hoz való csatlakozás szükségessége. Egy közelmúltban végzett dublini felmérés szerint az írek jelentős része a NATO-ba vágyik az Ukrajna elleni orosz háború nyomán. A megkérdezettek 48 százaléka volt azon a véleményen, hogy az Ukrajnában zajló háború miatt fel kell hagyni a hagyományos semlegességgel, és az országnak csatlakoznia kellene a NATO-hoz. A válaszadók mindössze 39 százaléka volt ellenkező véleményen, ami rekordot jelent a kérdés megítélésében.