Máté-Tóth András valláskutató szerint a katolikus egyházon belül a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések elsősorban Észak-Amerikában és Nyugat-Európában tartoznak az egyházközösség témái közé. A német, az amerikai és most a francia püspöki kar is már több menetben vizsgálta a kérdést, hogy mik a tények: milyen intézmények, milyen időszakban, milyen módon, hány kisfiúval és kislánnyal szemben követtek el abúzust, próbálva meghatározni önkritikusan az egyház felelősségét.

A francia püspöki kar őszi ülésén Lourdes-ban kinyilatkoztatta: nemcsak arról van szó, hogy az elkövetők – papok, szerzetesek és szerzetesnővérek – személyükben felelősek, hanem arról is, hogy itt az egyház gondolkodási és magatartási rendszeréhez kapcsolódó bűnsorozatról van szó – foglalta össze a Szegedi Tudományegyetem professzora.

„Nem teljesen egyedi, nem előzmény nélküli, de mégis, püspökkari szinten talán ez eddig a legsúlyosabb kijelentés” – tette hozzá a szakértő, tehát azt mondja francia püspöki kar,

az egyház rendszerszintű struktúrája hozzájárult, hogy az egyének elkövessék az abúzusokat, illetve hogy az áldozatok és családjaik ne tárhassák fel a gyerekekkel szembeni visszaéléseket.

Az a felfogás, hogy az egyházban a felszentelt személyeknek mindig igazuk van és hogy az egyházzal szembeni kritika megfogalmazása az egyházzal kapcsolatos illojalitásnak a jele, és ahogyan az egyház hozzáállt a lelki-spirituális hatalomhoz, mind szisztematikus elemei az egyházi magatartásnak, amelyek közrejátszottak, akár jelentősen is, abban, hogy ilyen sok áldozatot követelő visszaélés-sorozat valósuljon meg.

Máté-Tóth András szerint szintén jelentős a püspökkari megnyilatkozásban, hogy egy globális kontextus hatóerejére is felhívta a figyelmet, ami tehát nem kizárólag a francia katolikus egyházra és annak püspökeire, papjaira és szerzeteseire vonatkozik, hanem az egész katolicitás egyfajta jellegzetességéről is szó van, amivel hozzá akarnak járulni ahhoz, amit már XVI. Benedek pápa, majd még erőteljesebben Ferenc pápa is igyekszik megvalósítani, miszerint

bármilyen presztízs- és/vagy anyagi veszteségbe is kerül, a katolikus egyház „öntsön tiszta vizet a pohárba” és valósítsa meg a zéró toleranciát.

Az SZTE professzora a katolikus egyház zaklatási ügyeit illetően azt is hangsúlyozta, hogy az „éremnek itt is két oldala van”. Van egy hiteltelenedési-hitelvesztési oldal, ami azt mutatja, hogy számosan azért hagyják el a katolikus egyházat, mert kiderült számukra, hogy a pedofilbotránynak mekkora súlya van a katolikus egyházban, illetve vannak, akik úgy érzik, nem elégséges az, amit az ügyben az egyház cselekszik. A másik, egyáltalán nem elhanyagolható oldal a hitelnyerés: ugyanis bizonyos értelemben az, ahogyan a katolikus egyház az elmúlt tíz esztendőben a kérdéshez hozzányúl, „sikersztori”, példaértékű magatartás a világvallásokon belül, de a civil szférán belül is – fogalmazott Máté-Tóth András. Magyarázata szerint ugyanis nincs még egy olyan intézmény, amely hajlandó ekkora presztízsveszteséget is vállalni, hogy a nyilvánosság előtt is szembenézzen a saját sötét múltjával.

„Kevés olyan intézmény van, talán nincs is, amely ahhoz mérhető radikalitással és átfogóan foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy levonja a konzekvenciákat és nemcsak az alacsonyabb beosztású lelkipásztorok, papok szintjén, hanem a klérus lehető legmagasabb képviselői szintjén is” – fogalmazott a valláskutató, emlékeztetve, hogy papokat, püspököket, bíborosokat is vizsgálat alá vontak, és még olyan esetben is felfüggesztés, lemondás várt az érintettekre, ha „csak” közvetve járultak hozzá ahhoz, hogy ilyen szörnyűségek történhessenek. Ez az egyetlen olyan intézmény, ami egy nagyon határozott és egyértelmű, világméretű cselekvési programot dolgozott ki és ennek mentén hajt is végre – tette hozzá a Szegedi Tudományegyetem professzora.