Beruházások, fegyvereladások, "tanácsadók", vagy zsoldosok küldése: a közömbösség évei után Oroszország látványosan visszatért az afrikai kontinensre, ahol konkurenciát támaszt az európaiaknak és Kínának, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a minap kormányközi katonai megállapodást írt alá Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter közép-afrikai köztársasági és Burkina Fasó-i hivatali partnerével - írta az AFP francia hírügynökség.

Moszkva afrikai aktivitása július 30-án került reflektorfénybe, miután a Közép-afrikai Köztársaságban meggyilkoltak három orosz újságírót, akik a helyszínen akartak fényt deríteni a Wagner nevű, Szíriából is ismert orosz katonai csoport zsoldosainak tevékenységére.

Oroszország az év kezdete óta öt katonatisztet és 170 tanácsadót - egyes szakemberek szerint Wagner-féle zsoldosokat - küldött a Közép-afrikai Köztársaságba, fegyvereket szállított a nemzeti hadseregnek, miután felmentést kapott az ENSZ-embargó alól, és őrködik Faustin Archange Touadéra elnök biztonságán. Az elnöknek biztonsági ügyekben orosz tanácsadója van.

Szövetségeseket keres

Oroszország az elmúlt három évben folyamatosan erősítette afrikai pozícióit, és úgy tűnik, hogy a tendencia az elmúlt három hónapban felerősödött. Jól mutatják ezt

• a fegyverszállítások Kamerunnak a dzsihadista Boko Haram elleni harcához,
• a katonai partneri együttműködés a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Burkina Fasóval, Ugandával és Angolával, valamint
• az együttműködés Szudánnal az atomenergia békés célú felhasználásában, a zimbabwei bányászat fejlesztésében, vagy az alumíniumiparban Guineában.

Oroszország kiterjesztette partneri viszonyát az Algériával, Marokkóval, Egyiptommal, vagy Dél-Afrikával fennálló történelmi szálain túlmutató területekre, szövetségeseket keresve a szubszaharai Afrikában, ahol eddig gyakorlatilag nem volt jelen.

"Afrika még az orosz külpolitikai prioritások végén van, de egyre nagyobb jelentőségre tesz szert" - húzta alá Dmitrij Bondarenko történész, az orosz tudományos akadémia tagja.

Újjáélesztés és bővítés

A Szovjetunió évtizedeken keresztül nagyon aktívan volt jelen a kontinensen, a Nyugat elleni ideológiai háború keretében támogatta az afrikai felszabadítási mozgalmakat, a dekolonizáció után pedig tanácsadók tízezreit küldte a helyszínre.

A Szovjetunió eltűnése, a gazdasági nehézségek, az oroszországi belviszályok miatt Moszkva a kilencvenes években feladta afrikai állásait. Nem volt pénz, a követségek és a konzulátusok bezártak, a segélyprogramokat leállították, a kapcsolatok minimális szintre csökkentek.

A Kreml csak az új évezred elején kezdte újjáéleszteni hálózati kapcsolatait, kezdett fokozatosan visszatérni a kontinensre, egyben új partnereket is keresett, az ideológia helyére a szerződések és a fegyvereladások kerültek.

Jelentőségteljes látogatások

2006-ban Vlagyimir Putyin orosz elnök ellátogat Algériába, Dél-Afrikába és Marokkóba. Három évvel később utóda, Dmitrij Medvegyev 400 orosz üzletember kíséretében felkereste Egyiptomot, Angolát, Namíbiát és Nigériát, számos szerződést írtak alá.

A közelmúltban, márciusban, Szergej Lavrov, az orosz diplomácia vezetője öt afrikai országot felölelő körúton vett részt, míg a kontinens képviselői szép számban voltak jelen a szentpétervári gazdasági fórumon, az orosz üzleti körök megkerülhetetlen rendezvényén. Oroszország esetében a gazdasági érdek dominál, az afrikai országok számára arról van szó, hogy "eggyel több legyen a partnerük, új beruházási és fejlesztési csatornára tegyenek szert, egy nemzetközileg erős ország támogatására" - magyarázta Jevgenyij Korengyaszov orosz elemző, volt nagykövet.

Kihasználja a vákuumot, alternatívát kínál

Az afrikai gyarmati múlttal nem rendelkező Oroszország azt is reméli, hogy

alternatívát jelenthet az európai országok és Kína ellenében az afrikai országok számára, melyek felelős vezetői közül számosan szovjet egyetemeken tanultak.

A Közép-afrikai Köztársaság példával járhat elől, mivel sohasem állt közel a hidegháborús évek Oroszországához, most pedig Moszkvához fordul a fegyveres csoportokkal küzdő, nagy nehézségekkel birkózó csapatainak erősítése érdekében.

"2014, a Krím elcsatolása óta Oroszország konfrontálódik a Nyugattal, nyíltan hirdeti azt az óhaját, hogy ismét világhatalom akar lenni. Nem hagyhatja figyelmen kívül a planéta egy részét" - mondja Bondarenko történész. Szerinte Moszkva Afrikában kevésbé érdekelt a gazdasági haszonban, annál inkább a "politikai előnyökben".

"Korábban azok az országok, amelyekkel a nyugatiak nem akartak együttműködni, Szudánnal vagy Zimbabwéval például, csak Kínához fordulhattak. Most Oroszország kínálkozik fel elérhető alternatívaként. Korábban ez nem így volt, az új helyzet érzékelhetően módosíthatja az afrikai kontinens geopolitikai rendjét" - véli Bondarenko.