A november végén New Yorkban kihantolt Ignacy Matuszewski ezredes és Henryk Floyar-Rajchman őrnagy újratemetésén jelen volt Antoni Macierewicz nemzetvédelmi miniszter.

A gyászszertartás során Andrzej Duda levelét olvasták fel, amelyben a lengyel államfő kivételesnek minősítette a két tiszt által betöltött missziót, és rámutatott: Matuszewskire és Floyar-Raychmanra bízták az állami aranytartalék átmentésének feladatát 1939 szeptemberében, miután Lengyelországot megtámadta a hitleri Németország. A megmentett arany később lehetővé tette, hogy abból fedezzék a Párizsban megalakult lengyel emigrációs kormány és az általa irányított lengyel fegyveres erők működését - emelte ki Duda.

A tisztek a második világháború elején egy különvonattal vitték át a lengyel aranyat az akkoriban semlegesnek számító Romániába, ezt követően Törökországba hajóztak, és az arany Bejrúton, a Földközi-tengeren, Franciaországon és Észak-Afrikán át végül három helyre: Londonba, New Yorkba és Ottawába jutott el.

Az aranytartalék háború utáni sorsát a történészek máig nem tisztázták. Lengyelország háborús, az Egyesült Királyságnak megtérített kiadásain kívül a kincs mintegy tíz százalékát egyes források szerint a kommunista lengyel kormány használta fel.

A két tiszt a küldetés teljesítése után, 1944-ben az Egyesült Államokba utazott, és ott megalapították a népes amerikai lengyel kisebbséget képviselő, máig működő intézményeket.

Matuszewski 1946. augusztus 3-án, 54 éves korában halt meg szívrohamban. A két világháború közötti lengyel hírszerzés alapítójaként, majd kincstárügyi miniszteri kinevezése előtt diplomataként, Lengyelország budapesti követeként (1928-29) is ismert tiszt kulcsfontosságú szerepet játszott már az 1919-21-es, úgynevezett lengyel-bolsevik háborúban, amelyet a 123 éves feldaraboltság után újból függetlenné vált Lengyelország Szovjet-Oroszországgal vívott meg, és amelyben döntő mozzanatot jelentettek a lengyelek segítésére küldött magyar hadiszállítmányok is.

Matuszewskinak 1920-ban sikerült megfejtenie az orosz hadsereg rádiós kódját, így a lengyel katonai vezetés értesült az orosz hadműveleti utasításokról, ami a vesztésre álló lengyelek javára fordította a Varsóért vívott ütközetsorozat menetét.

A lengyel katonai elithez tartozott a háború előtti ipari és kereskedelmi miniszter, Floyar-Raychman is. Az őrnagy 1951. március 23-án hunyt el. A két tisztet a New York-i Calvary temetőben helyezték örök nyugalomra, emlékük hosszú évtizedekre feledésbe merült.

Azzal, hogy földi maradványaikat visszaszállították szülőföldjükre, utolsó akaratuk teljesült. Powazkiben a hősöket a lengyel-bolsevik háborúban elesettek parcellájában helyezték örök nyugalomra.