eur:
393.77
usd:
365.04
bux:
65384.6
2024. március 28. csütörtök Gedeon, Johanna

Európai ostobaság?

Menekültügyben előbb keresztül kell menni a poklon - írja a Brüsszelből nézve blog szerzője, Fóris György. Az elemző szerint migrációs ügyben nem azért születnek inadekvát döntések - vagy eleve nem is születik döntés -, mert az EU tehetetlen. Hanem mert az EU-t alkotó nemzetállamok tehetetlenek, és/vagy egymás szándékait kioltó módon ellenérdekeltek.

Agyonnyomja már az embert az a napi több ezer cikk, nyilatkozat, elemzés és vélemény, ami migrációs-ügyben megjelenik. Látszólag mindent elmondtak már. Valójában bizonyos véleménytípusokat ragoznak különböző oldalról, miközben mögéjük csak kevesen néznek. Pedig itt főként mögötte van a lényeg.

Baj van már a fogalmakkal is. Az elején kezdve: nincs nap, hogy ne jelentené be valaki az EU totális csődjét, kudarcát, tehetetlenségét migrációs ügyben. Az már hajlam dolga, hogy aztán ebből ki mit vezet le: az Unió széthullását, vagy az integráció elkerülhetetlen mélyülését.

Valójában már a kiindulás rossz: migrációs ügyben nem azért születnek inadekvát döntések - vagy eleve nem is születik döntés -, mert az EU tehetetlen. Hanem mert az EU-t alkotó nemzetállamok tehetetlenek, és/vagy egymás szándékait kioltó módon ellenérdekeltek. És ez most nem EU-apologetika. Nem az unió mindenáron való védelmében kell megemlíteni. Hanem hogy végre a valós helyzettel szembesüljünk.

Ahogy az útnak indul százezrek sem az "EU-ba" jönnek, hanem annak néhány országába - kiderül ez abból is, ahogy uniós országok sorára fütyülve masíroznak át földrészeken, kifejezetten néhány célpontot követve csak -, ugyanúgy a válaszadásban sem kompetens az EU "mint olyan". Hanem az EU-t alkotó országok reagálásán, szándékain és képességein múlik minden.

Vagy, hogy még egyértelműbb legyen a képlet: a helyzet akkor sem lenne jobb, okosabb és szervezettebb, ha EU egyáltalán nem létezne. A bevándorlók tömegei akkor is megindultak volna (Németország, Svédország, esetleg Ausztria, Hollandia, Dánia stb.) felé. És az egyes országok kormányainak - például, akin átmennek, vagy aki először szembesül velük, no meg akinél megtelepedni akarnak -, szóval ezek kapkodó intézkedései fikarcnyit sem különböznének attól, mint ahogy most viselkednek. Annyi csak a különbség, hogy most mindezt EU mögé bújva teszik. De attól még minden az egyes tagállami szereplők akaratán fordul meg. Csak éppen most az "EU" viszi el mindezért a balhét.

Igen, persze, mivel uniós országokat érint a dolog, ezért nyilván a dolog hamar kölcsönhatásba is kerül azokkal a keretekkel és szereplőkkel is, amik/akik viszont már valóban az EU-t is jelentik. A Schengen tipikus példája ennek. Tény, hogy a belső határellenőrzés hiánya - amit persze nem napi többtízezer menekült kedvéért, hanem jogkövető EU-polgárok életének, belsőpiaci üzleti folyamatoknak a megkönnyítésére hoztak létre - vonzerő lehet azok szemében, akik mindebben csak annyit látnak, hogy egyetlen (külső) határt kell csupán valahogy megugrani, utána már (elvben) mehet ki merre lát.

Mindezek mögött azonban nem valamiféle európai ostobaság áll. Hanem két össze nem illő valóság hirtelen és brutális találkozása. A gazdasági erőben, kifinomult jogvédelemben, bőkezű szociális ellátásban egyfajta védett saját világot teremtett Európa hirtelen szembesülni kényszerült egy arra rászabaduló, egészen más alapról, nyomorúságból és sok esetben az élet ellehetetlenüléséből érkező külső világgal. Ránézésre is nyilvánvaló, hogy az egyiknek a logikája aligha tud azonnal illeszkedni a másikéhoz. Amit az egyik csak egy megszokott rendet követve használ, azt a másik esetleg - kétségbeesett helyzetéből fakadóan - kihasznál.

A dilemma persze azonnal robban: lehet-e szabályozott keretek között tartani e találkozást? Netán erővel távol kell tartani az érkezőket az eddig Európán belül élvezett előnyöktől (szociális ellátástól a szabad mozgásig) - de akkor sérül egy másik európai alapérték: a jogok egyenlő hozzáférése mindenki számára! -, vagy bele kell törődni ezek (átmeneti?) elvesztésébe? (Schengen esetében - egyelőre csak a szárazföldi határátlépésnél és bizonyos relációkban - tipikusan ez történik).

Tény az is, hogy az EU látszólagos érintettségét aztán fokozzák olyan szereplők, kik/amelyek már ténylegesen uniós tényezők, (gondolva itt európai parlamenti állásfoglalásokra, vagy európai bizottsági javaslatokra). Ez már valóban az EU-szint, és csak a téma jobb ismerői tudják, hogy valójában zajongásukkal csupán a "balhét" veszik magukra, midőn könnyű célponttá teszik magukat és vele az uniót. Miközben a tényleges döntési jogosítvány továbbra is a tagállami kormányoknál marad.

Igaz ez arra is, ahol közvetlenebb európai felelősség is kimutatható. A 2011-es "arab tavasz" totális európai félreértésére gondolunk. Arra, ahogy az európai politikai mentalitás afféle újkori "prágai tavaszként" tekintett rá, és európai értelemben vett demokratikus mozgalmat látott az egészben. Anélkül, hogy a helyi társadalmi, történelmi, kulturális adottságokba jobban belegondoltak volna - ami különösen furcsa annak fényében, hogy az első számú hangadók (sőt, Kadhafi rendszerének megroppantásában, valamint részben a szíriai beavatkozásban is aktív cselekvők is) zömében korábbi évszázados gyarmattartók voltak. Õk pedig igazán tudhatták (volna), mit indítanak el.

Csak hát ez megint tipikusan olyan terület, ahol nincs - vagy legfeljebb csak papíron, a homlokzat szintjén van valamennyi - "EU". Az uniós külpolitikát ugyanis kizárólagosan kormányközi alapon, egyhangú döntéshozással formálják. Amivel vissza is jutunk - már megint - a közvetlen nemzetállami felelősséghez. Az EU szintjén legfeljebb csak összegződő, de valós tartalmát tekintve saját érdekeiből építkező nemzetállami politikákhoz. Ami e tekintetben is nyilván ugyanilyen lenne EU nélkül is.

Mindez azonban összességében távolról sem a legfontosabb pont a történetben. Csak egy zavaró tényező a kommunikációjában. Ettől a jelenség maga még ugyanúgy létezne, éppen azért, mert léte nem az EU létéről függ, hanem saját törvényeket követ.

További részletek a blogon.

Címlapról ajánljuk

Teljes a patthelyzet a bécsi repülőtéren

Hiába a 36 órás sztrájk, megszakadtak a tárgyalások a szakszervezetek és az Austrian Airlines osztrák légitársaság között. A dolgozók a Lufthansa leányvállalatánál ugyanolyan béreket követelnek, mint az anyacégnél, ahol egyébként a közelmúltban zárult egy sikeres munkabeszüntetés.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.04.02. kedd, 18:00
Káel Csaba
a MÜPA vezérigazgatója, filmügyi kormánybiztos
Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Durvul a nyilatkozatháború a moszkvai merénylet körül, újfajta bombát vethetett be Oroszország – Háborús híreink csütörtökön

Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője azt mondta, az Iszlám Államnak nem voltak meg a képességei egy a krasznogarszkihoz hasonló terrortámadás kivitelezésére, és Ukrajnára és a Nyugatra igyekezett terelni a gyanút. Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés feje úgy nyilatkozott, Oroszországnak legkésőbb február közepe óta tudomása volt a készülő támadásról, ennek ellenére nem tettek semmit. A harkivi rendőrség vezetője szerint Oroszország egy új típusú irányított bombát vethetett be a városban szerdán, az UMPB D-30-at.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×