A bíróság szlovák elnöke, Peter Tomka által ismertetett ítélet szerint a szerb erők követtek el ugyan bűnöket, de Zágrábnak nem sikerült bizonyítania, hogy a szerbek szándéka az lett volna, hogy részben vagy teljesen megsemmisítsék a horvát lakosságot a megszállt területeken.

Hasonlóan ítélte meg a bíróság a szerbek által felhozott vádakat, s úgy döntött, hogy a horvátok célja sem a szerb lakosság elpusztítása volt, így a népirtás vádja Zágrábbal szemben sem áll meg.

Az ítéletről készült sajtóközlemény tanúsága szerint a horvát keresetet 15-2 arányban, a szerb ellenkeresetet pedig egyhangúlag utasították el a testület bírái. Horvátország azt állította, hogy a területének mintegy harmadát 1991 és 1995 között megszállva tartó szerbek az érintett területeken népirtást követtek el a horvátok ellen, míg Szerbia amiatt élt ellenkeresettel, mert Belgrád szerint a horvátok ugyancsak genocídiumot követtek el, amikor 1995-ben, a Vihar hadműveletben visszafoglalták az ország megszállt területeit a szerbektől.

A közleményben a bíróság hangsúlyozza, hogy a bizonyítás terhe egy állammal szemben is arra hárul, amely a vádakat megfogalmazza, és egy állammal szemben megfogalmazott kivételesen súlyos vádakat teljes mértékben meggyőző bizonyítékokkal kell alátámasztani.

A közlemény szerint a döntés szempontjából a bíróság számára kiemelten fontos a népirtás jogi meghatározása, amely nem pusztán egy embercsoport egészének vagy részének meggyilkolását, elpusztítását jelenti. Ahhoz, hogy ezt a bíróság népirtásnak minősíthesse, megdönthetetlenül bizonyítani kell, hogy a megvádolt célja, szándéka kifejezetten az adott nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösség megsemmisítése. Ha ez bizonyított, akkor egyébként az is népirtás, ha olyan életkörülmények közé kényszerítik őket, amelyek a csoport fizikai megsemmisülését okozzák, olyan intézkedések születnek, amelyek megakadályozzák a szüléseket a csoportban, vagy a népcsoport gyermekeit erővel elszakítják a közösségtől.

A bíróság megállapítása szerint ahhoz nem fér kétség, hogy mind a horvát területek szerb megszállása, mint a Vihar hadművelet idején történtek olyan bűncselekmények, gyilkosságok, amelyek alapján azokat népirtásnak lehetne nevezni, ám sem Szerbia, sem Horvátország esetében nem látta bizonyítottnak a népirtásra vonatkozó szándékot.

A horvátok ellen elkövetett bűncselekmények célja a bíróság szerint úgy tűnik, nem fizikai megsemmisítésük volt, hanem erőszakos elűzésük, az, hogy az ott élő horvátok minél nagyobb arányban hagyják el a megszállt területeket.

A szerbek által benyújtott ellenkeresetről a bíróság azt mondta ki, hogy a Franjo Tudjman egykori horvát elnök vezette brioni találkozón elhangzottak átirata nem bizonyítja kellő mértékben a népirtásra vonatkozó szándékot, és bár a Vihar hadművelet idején valóban történtek a népirtás definíciójának megfelelő gyilkosságok, azok mértéke nem bizonyítja a szándékot.

Szerbia Franjo Tudjman akkori horvát elnöknek a horvát katonai vezetéssel tartott brioni találkozójának átiratát mutatta be legfőbb bizonyítékként, amelyben a Vihar hadművelet részletei olvashatók, és amely megállapítása szerint a hadművelet "népirtáshoz vezetett".

Az 1995-ös hadművelet során a horvát csapatok visszafoglalták a szerbek által megszállt nyugat-horvátországi területeket, de közben kétezer szerb civilt megöltek, elűzték a szerb lakosokat, és több szerb falut felgyújtottak.

Várady Tibor Budapesten élő nemzetközi jogász, akadémikus - aki korábban a szerb fél jogi képviselője volt az ügyben - egy éve azt mondta: kétségtelen, hogy az 1991 és 1995 közötti délszláv háborúban súlyos bűnöket követtek el, Horvátország területén történt népirtásról hivatalosan azonban eddig egyetlen nemzetközi szerv sem beszélt. Ezeket az ügyeket tárgyalta már a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) is - amelyet a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére hoztak létre -, de senkit sem ítéltek el, még csak nem is vádoltak meg Horvátország területén elkövetett népirtással - hangsúlyozta.