A múlt heti terrorakció és a vitatott Mohamed-karikatúrák közzétételével kapcsolatos eltérő álláspontok rávilágítottak arra, hogy a félelem, az újságírók biztonságáért való aggódás sok esetben befolyásolja egy-egy médium szerkesztőségi döntéseit - olvasható a New York-i székhelyű Külkapcsolati Tanács (Council on Foreign Relations) nevű kutatóintézet anyagában.

A francia szatirikus hetilap elleni 12 áldozatot követelő támadás nemzetközi vitát váltott ki arról, hogy hol húzódnak a nyugati társadalmak által alapvető emberi jognak tartott szólásszabadság határai. Annak legjobban szem előtt lévő védelmezői, az újságírók ugyanis egyre gyakrabban válnak a demokratikus értékek elleni támadások célpontjává.

A Freedom House szakértője, a sajtószabadság érvényesülését vizsgáló Karin Karlekar szerint a szólásszabadságnak csak kivételes esetekben lehet határt szabni, például ha a kérdéses vélemény közvetlen uszítás erőszakra. Az szerinte alapvetően elfogadhatatlan és sérti az emberi jogokat, ha a véleménynyilvánítást - legyen szó újságírásról vagy művészetről - arra hivatkozva korlátozzák, hogy társadalmilag vagy politikailag érzékeny témáról van szó.

A Mohamed-karikatúrákat illető eltérő álláspontok kapcsán azt mondta, hogy a rajzok megjelentetésére vonatkozó döntésben soha nem szabadna szerepet játszania a megtorlástól való félelemnek. Mindazonáltal a mai világban, amikor sok médium globális szinten működik, az egyes szerkesztőségek minden bizonnyal mérlegre teszik azt is, hogy döntésük kockázatot jelent-e munkatársaik számára, és ennek megfelelően alkalmazzanak-e öncenzúrát? Példaként említette Hollandia és a skandináv országok sajtóját, amely a szólásszabadság elleni erőszakos támadások nyomán az utóbbi évtizedben érezhetően visszafogottabban taglalta az iszlámot érintő témákat.

Karlekar megjegyezte: fontos az is, hogy egy adott tartalom publikálásáról szóló döntés összhangban legyen a szerkesztőség általános elveivel. A lényeg, hogy a médiumok végül a saját megítélésük szerinti leghatékonyabb és legőszintébb módját válasszák egy adott történet tálalásának. A Charlie Hebdót ért támadás nyomán egyes szerkesztőségek a vitatott karikatúrák közzététele nélkül számoltak be az incidensről, mások úgy látták, a rajzok nélkülözhetetlenek a történtek pontos megértetéséhez, egy harmadik tábor pedig pusztán szolidaritásból döntött a karikatúrák publikálása mellett.

A Freedom House munkatársa emlékeztetett arra, hogy 2005-ben, amikor a dán Jyllands Posten borzolta a kedélyeket a Mohamed prófétáról közölt karikatúra-sorozatával, a vezető sajtóorgánumok többsége - csakúgy, mint most - nem tette közzé a vitatott rajzokat. Néhány viszont közölte azokat, ráadásul muszlim többségű országokban is. A média ugyanakkor - függetlenül attól, miként kezelte a karikatúrákat - nem riadt vissza attól, hogy kivesézze az ügy leglényegesebb kérdéseit. Éppen ezért vall rövidlátásra annak boncolgatása, hogy pontosan kik is döntenek a vitatott rajzok terjesztése mellett - magyarázta Karlekar. Meglátása szerint a médiumok részéről bőven megvan a hajlandóság arra, hogy részt vegyenek a mostani incidensről, továbbá annak politikai és társadalmi következményeiről szóló párbeszédben, sőt az erre irányuló akarat napjainkban, a közösségi média korában még erősebb. Néhány orgánum tényleg elég ütős rajzokkal fejezte ki bírálatát a párizsi támadással, a vallási fanatizmussal szemben - jegyezte meg.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a Charlie Hebdo elleni merénylet volt világszerte az egyik legborzasztóbb támadás az újságírók ellen, ráadásul egy olyan országban és régióban követték el, ahol a sajtó képviselőinek alapvetően nem kell fenyegetettségben élniük. Nyugat-Európában utoljára 2001-ben gyilkoltak meg újságírót, de a mostani eset világossá tette: a média munkatársainak biztonságáért világszerte aggódni kell, nem csupán a háborús övezetekben vagy a belpolitikai válsággal küzdő államokban.

A múlt szerdai vérengzés egy másik fontos tanulsága, hogy a szólásszabadsághoz való jog a "frontvonalba" került, és ennek megfelelően az újságírók egyre gyakrabban kerülnek a szélsőségesek vagy a tekintélyelvű politikai vezetők által a demokratikus értékek, emberi jogok és tolerancia ellen indított hadviselés célkeresztjébe.

A sajtószabadság helyzetéről legutóbb kiadott Freedom House-jelentés is rámutatott arra, hogy példátlan támadások érik a szabad újságírást, mind a megölt riporterek számát, mind pedig a cenzúra olyan alattomos formáit tekintve, mint a jogi korlátozás vagy a gazdasági nyomás.

Igenis nagyobb biztonságra és védelemre van szükségük azoknak az újságíróknak, akiket munkájuk a téma kényes volta vagy a helyszín miatt veszélyben vannak. A közoktatásban is sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az emberek szélesebb körben megértsék a sajtószabadság fontosságát, és ennek megfelelően ki is álljanak érte. Ha a jövőben ez az alapvető jog nem fog a mostaninál sokkal határozottabb védelmet élvezni, akkor további eróziójára van kilátás - figyelmeztetett a Freedom House munkatársa.