Azzal, hogy múlt szerdán végül elmaradt az új külpolitikai főképviselő személyének a kiválasztása, alapvetően új pályára terelődött a Juncker-bizottság összeállítása. Addig Brüsszelben sokan arra számítottak, hogy a főképviselői poszt lesz a biztos cövek a csapatban, aminek leverése után minden más funkció sorsa eldőlhet majd. E szerint a forgatókönyv szerint augusztus első felére Juncker már teljes csapatot is hirdethetett volna, így adva időt mindenkinek - biztosjelölteknek és EP-szakbizottságoknak - a szeptemberi meghallgatásokra való felkészülésre.

A múlt heti csúcs halasztó döntése után megfordult a sorrend: a tagországok előbb a bizottsági posztok többségén való osztozás várható eredményét akarják látni, mielőtt augusztus legvégén rábólintanak az utolsó bizottsági - valamint a még hiányzó európai tanácsi - mozaikkockák beillesztésére. Ami azt is jelenti, hogy a "csapathirdetéssel" - legalábbis ami a teljes összetételt illeti - Jean-Claude Junckernek szeptemberig még várnia kell - írja a BruxInfo.

Ami a nevek begyűjtését illeti, e tekintetben időarányosan nézve a dolgot, bíztatónak tűnik a helyzet. Húsz-huszonnégy esetben majdnem biztosan tudni lehet, hogy kinek a brüsszeli érkezése várható, (ami persze nem borítékolja azt is, hogy az ott maradáshoz szükséges EP-jóváhagyást is biztosan mindannyian megkapják). Juncker számára persze a munka neheze csak ezután kezdődik, amikor megpróbál majd mindenki számára elfogadható elfoglaltságot találni testülete mind a 27 tagjának úgy, hogy az egyaránt megfelel a küldő országnak, a jelölt képességeinek és persze magának a bizottsági elnöknek.

Diplomáciai és sajtóértesülések szerint az utóbbi ponton amúgy már adódott kisebb erőpróba a friss bizottsági elnök-várományos és egyes tagállami kormányok között. Az utóbbiak közül ugyanis közismert módon többen is igyekezték a jelöltjüket valamelyik előre kinézett portfólió mellé bebetonozni, ami elől azonban Juncker a hírek szerint finoman, de határozottan kitért. Az új elnök számára most térül meg, hogy előtte 19 éven át maga is az állam- és kormányfői oldalon ült, így jól ismeri a rendszert, és tekintélye is ennek megfelelően különböző, mintha egy kevésbé ismert politikus látna hozzá ugyanennek a munkának.

A brüsszeli Europolitics például kifejezetten tudni véli, hogy a luxemburgi ex-kormányfő határozottan volt kollégái értésére adta: a Bizottságon belüli munkamegosztásról ő akar dönteni. Javaslatokat szívesen lát, de a döntésbe előzetesen nem tűr beleszólást, nem engedi előre megkötni a kezét.

Miközben tehát tudni lehet, hogy sok ország fogalmazott meg előzetes igényt egy, vagy több alternatív posztra a majdani új Bizottságon belül - miként az is közismert, hogy egyes kiemelt funkciókra (pénzügyi, kereskedelmi, belső piaci biztosi posztokra) valóságos sorállás van -, a tényleges leosztást Juncker láthatóan csak akkor fogja véglegesíteni, ha már a legtöbb lehetséges mozaiklapot a helyére rakta.

A külpolitikai főképviselő személyének eldöntetlensége persze nem lebecsülendő hátráltatást is jelent munkában, lévén, hogy a hírek szerint legalább négy ország is éppen erre a posztra (is) számít. A múlt héten alaposan elhíresült olasz Federica Mogherini és a bolgár Kristalina Georgieva páros mellett ismét láthatóan versenybe száll a holland Frans Timmermans is, (más értesülések szerint esetleg Lilianne Ploumen, a holland kormány jelenlegi kereskedelmi és fejlődő országokért felelős minisztere). Hágában mindenesetre a jelek szerint egyelőre azt közölték, hogy az augusztus 30-i EU-csúcsig nem kívánnak holland biztosjelöltet megnevezni, ami arra utal, hogy a végső döntést annak fényében hozzák majd, vajon leendő jelöltjük megkaphatja-e a főképviselőséget, vagy nem).

Hírek szerint emellett még mindig nem adta fel a reményt a svéd Carl Bildt (szintén külügyminiszter, csak ő nem a balközép pártok családjából jön, hanem liberális), és akadnak vélemények, amelyek még mindig nem teljesen zárják ki a lengyel Radoslaw Sikorski érdekeltségét sem, (bér a pártszín nála sem egyezik az újabban hangoztatott prioritással).

A Der Spiegel legfrissebb számában pedig már arról cikkezik, hogy Elisabeth Guigou, korábbi francia igazságügyi miniszter a poszt legfőbb várományosa. Õ egyébként szocialista.

Hollandia amúgy a főképviselői poszt kapcsán úgy került vissza a palettára, hogy időközben kiderült: a déli "programországok" jelezték, számukra egészen biztosan elfogadhatatlan, hogy a pénzügyi biztosi tisztet az Eurócsoport jelenlegi holland elnöke, Jeroen Dijsselbloem, holland pénzügyminiszter kapja meg.

A dolognak több következménye is van. Mindenekelőtt, Dijsselbloem ilyenformán a jelek szerint letölti majd a csak a jövőre lejáró eurócsoportos elnöki megbízatását, ami viszont halasztja azon spanyol remények teljesülését is, hogy jelenlegi pénzügyminiszterük, Luis De Guindos vehesse át a főfoglalkozhású "eurócsoport elnöki" funkciót. Emellett azonban, Dijsselbloem kiesésével Hágában ismét elkezdhettek más jelöltben is gondolkodni, és így jött vissza a főképviselői munka megcélzása. Alapot adhatott ehhez az is, hogy a jelek szerint bizonyos informális egyetértés alakult ki, hogy ezt a funkciót lehetőleg a szocialista pártcsoport valamely politikusa kaphassa.

Mindezek fényében is, alább közöljük az eddigi (konfirmált, vagy ahhoz nagyon közel álló) jelölések sorát.

Ausztria: Johannes Hahn (néppárt). Megerősítve.

Belgium: Marianne Thysen (néppárt) vagy Karel de Gucht (liberális). Az utóbbi akkor, ha folytathatja a kereskedelmet, és vele a szabadkereskedelmi tárgyalást Amerikával.

Bulgária: Kristalina Georgieva (néppárt), jelenlegi biztos, feltéve, hogy megkaphatja a közös külpolitikai főképviselői posztot.

Csehország: Pavel Telicka (liberális), csaknem bizonyosra vehető.

Észtország: Andrus Ansip (liberális). Konfirmált. Ismerői szerint gazdasági jellegű poszt érdekelné, szívesen átvenné a szomszédos Finnországból gazdasági és pénzügyi biztossá vált Olli Rehn portfolióját, esetleg a lengyel Janusz Lewandowski költségvetési dossziéját.

Franciaország: Pierre Moscovici (szocialista), korábbi pénzügyminiszter. Hollande pénzügyi biztost szeretne csinálni belőle. A francia gazdaság állapota és ebben Moscovici miniszteri "eredményei" ugyanakkor továbbra is ellene szólnak. (Közben persze felmerült Elizabeth Guigou neve is).Finnország: Jyrki Katainen (néppárt). Megerősítve. Gazdasági jellegű tárcát szeretne, de Finnország aligha kaphatja meg egymás után kétszer a pénzügyi portfóliót.

Horvátország: Neven Mimica (szocialista). Konfirmált. Esetében nem kizárt, hogy a jelenlegit (fogyasztóvédelem) folytathatja, mivel csak "részidős" biztos.

Írország: Phill Hogan (néppárt). Állítólag a mezőgazdaság érdekelné.

Lengyelország: Radoslaw Sikorski (néppárt). Sokak szerint igazából csak akkor valósznű jelölése, ha marad esélye a főképviselőségre. A lengyel lehallgatási ügy óta azonban ez kétségesebb, és célzások hangzanak el, hogy Varsót esetleg más tárca is érdekelhetné. A lényeg, hogy valami "fajsúlyos" legyen. Másfelől viszont, tekintve, hogy az Európai Tanács elnöki posztjára is újabban lengyel politikus neve is felmerült (Donald Tusk kormányfő), egy ilyen esetleges a fejlemény nyilván hatással lehet a lengyelek bizottsági ambícióira is.

Lettország: Valdis Dombrovski (néppárt), megerősítve. A gazdasági vagy a költségvetési tárca érdekli.

Litvánia: Vitenis Andriuskaitis (szocialista), konfirmált (eddigi egészségügyi miniszter).

Luxemburg: Jean-Claude Juncker (néppárt), elnök. Biztos.

Málta: Karmenu Vella (szocialista). Konfirmált. Hazájában több kormányban is a turizmusért felelős miniszter volt, ami Máltán fontos feladatnak számít.

Nagy-Britannia: Jonathan Hill (Európai Konzervatívok). bejelentve. Cameron egy fajsúlyosabb "gazdasági" posztot - belső piac, digitális egységes, kereskedelem vagy versenypolitika stb, - szeretne az emberének.

Németország: Günther Oettinger (néppárt), bejelentve. Az energiapolitikát folytatná, de ez kérdéses.

Olaszország: Federica Mogherini (szocialista), külügyminiszter, feltéve, hogy megkaphatja a közös főképviselői posztot. Jelölését egyelőre nem vonták vissza, de egyes római jelzések szerint alternatíva lehet Massimo D'Alema (szintén szocialista), korábbi miniszterelnök is.

Románia: Dacian Ciolos (néppárt). Megerősítve. Szeretné az agrárügyeket vinni tovább.

Spanyolország: Arias Caneta (néppárt). Konfirmált, a kormány agrárminisztere, és az agrártárcát szeretné megkapni.

Svédország: növekedni látszanak Cecilia Malmström (liberális), jelenlegi biztos esélyei, azzal arányosan is, hogy Carl Bildté (liberális) a külpolitikai főképviselőségre csökken. A portfólió a szociálpolitika lehet. Ettől függetlenül, egyelőre még Bildt sem adta fel teljesen.

Szlovákia: Maros Sefcovic (szociáldemokrata) újrázása biztos. Õ valamilyen gazdasági tárcára hajt, de állítólag a bővítési és szomszédságpolitika is érdekelné.

A listáról tehát kimaradt egyelőre Hollandia, az említett hágai kivárás miatt (esetükben tehát annyi valószínűsíthető csak, hogy szocialista jelöltjük lehet, bár a liberálist sem lehet teljesen kizárni. Ugyanígy, a végső holland jelölt növelheti a női jelöltek arányát is).

Hivatalosan nem jelentett még be jelöltet Magyarország (továbbra is, a soha, sehol nem cáfolt Navracsics Tibor (néppárt), jelenlegi külügyminiszter neve forog a nem hivatalos fórumokon).